A Klimo Könyvtár hamarosan megnyíló Afrikáról európai szemmel című kiállításában egy érdekes kis kötetet láthatnak majd a látogatók. A könyvet Kis János adta ki, a Pesti Trattner nyomdában jelent meg 1816-ban. Kis János (1770–1846) szerkesztette azt a nyolc kötetes sorozatot, mely a Nevezetes utazások tárháza címet kapta. Elsőként Mungo Park gambiai utazásáról szóló rész jelent meg Park utazása Afrika belső tartományaiban, Burbon, Frantzia s Javan szigeteiről és Dahom-országról címmel.
Mungo Park skót kálvinista családban született, tizenhárom gyermek közül hetedikként. 14 éves korától már a helyi orvosnál dolgozott tanoncként, majd iskolái végeztével az Edingburgh-i egyetemen hallgatott orvostudományi ismereteket. Nemcsak az orvostudomány, hanem a botanika is érdekelte, ezért sógora James Dickson botanikus képezte tovább e tudományban.
1793-ban indult első utazására hajóorvosként, amikor a Worcherster nevű vitorláson Kelet-Indiába hajózott. Egy évig volt távol, a munka mellett főleg botanikával foglalkozott. Kutatómunkát végzett, egzotikus növényeket gyűjtött, valamint tanulmányokat írt az Indiai-óceán addig ismeretlen halfajtáiról. Visszautazásakor ismertette tanulmányát Szumátra partjainál élő nyolc féle halról, amelyek között ismeretlenek is akadtak. Ekkor került Afrika Társasághoz, mint hivatásos kutató.
Az Afrika Társaság 1795-ben újabb expedíciót kívánt indítani Gambiába. Korábban már Daniel Hougthon is járt a társaság megbízásában a területen. Houghton feladata a Niger folyó feltérképezése és Timbuktu városának meghatározása volt. 1791-ben megérkezett Gambiába, ahol Pisaniából kiindulva igyekezett eljutni Timbuktuba, de a sivatagban életét vesztette.
Mungo Park Houghton korábbi feladatát kapta a társaságtól: állapítsa meg a Niger folyásirányát, derítse ki van-e kapcsolata a Gambia és a Szenegál folyókkal. Térképezze fel a Niger melletti fontosabb városokat, különös tekintettel Timbuktura. Célja új kereskedelmi útvonalak kialakításának felmérése is volt.
1795-ban indult Portsmouth-ból, majd június 21-én érkezett meg Gambiába. Kiinduló pontja Pisania városa volt, ahol egy angol kereskedelmi telepen igyekezett elsajátítani a mandinka nyelvet. Közben elkapta a maláriát is. A városban ma egy park és egy emlékmű őrzi Mungo Park utazásának emlékét
1795 novemberétől utazott tovább Afrika belseje felé. Az útja során látott érdekességeket, a gazdaságról, az állat- és növényvilágról gyűjtött tapasztalatait, a beszélt nyelvekről, a népcsoportokról minden fontosat feljegyez. Kolor városánál egy Mumbo Jumbonak tulajdonított öltözetet lát fára akasztva, Kudscharban érdekes birkózást lát, majd egy táncos ünnepségre hívták meg, ahol egy sörhöz hasonlatos itallal kínálják. Több helyi királlyal is találkozott, kiktől továbbutazásának segítését kérte. Gyakran ruhákkal, borostyánnal, gyöngyökkel, dohánnyal, papírral kénytelen fizetni a segítségért.
Átkelt a Szenegálon, s gond nélkül eljutott Djarra városán túlra. Itt Alitól, Ludamár királyártól kér engedélyt a továbbutazásra. Az engedélyt ugyan megkapta, azonban Ali emberi szinte mindenétől megfosztják, majd Ali benaumi táborában és nagyon rossz körülmények között fogolyként tartották, többször kivégzéssel is megfenyegették. Júliusban egy helyi háborút kihasználnva, kísérőit hátrahagyva megszökött. Nem adta fel eredeti elképzelését és nagyjából tartotta a délkeleti irányt: az egyik táborban egy vándor marokkói kereskedőtől azt hallotta, hogy arrafelé visz az út Timbuktuba. A kereskedő tévedett az irányt illetően, mert a Timbuktutól több száz kilométerre délnyugatra fekvő Ségou felé irányította Parkot.
Mungo Park végül 1796. július 20-án érte el a Nigert folyót Ségou városánál. Mungo Park volt az első európai a Niger partjánál. Küldetésének legfontosabb részét, miszerint meg kellett jelölnie, hogy merre folyik a Niger, teljesítette: „Egyébként, a Niger keleti folyása engem nem lepett meg nagyon; mert, habár Európából való el- távoztamkor, e tárgyban nagy kétségeim voltak is: egész utamban annyi kérdést intéztem e folyóra nézve a különböző néger emberekhez s annyiszor és oly határozottan hallottam, hogy nap kelte felé hömpölygeti hullámait, hogy minden kétségem eloszlott; tudtam továbbá azt is, hogy Houghton hasonló módon, hasonló tudósításokat szerzett.”(Kis János: Park utazása Afrika belső tartományaiban, Burbon, Frantzia s Javan szigeteiről és Dahom-országról. 189. p.)
Ségou királya adott egy kísérőt további útjához Djenné felé. Park kb. 70 km út után belázasodott és visszafordult nyugat felé. Az út során pontos adatokat szerzett Timbuktu városáról és a Niger folyását megszakító Débo-tóról. 1796. szeptember 16-án Kamalia faluba érkezett, ahol egy muszlim rabszolga-kereskedő befogadta. Az esős évszak végéig, hét hónapon át ott lakott, kipihente magát, kiheverte a lázat és megerősödött. Ez az idő arra is alkalmas volt, hogy alaposan megfigyelje Kamalia lakóinak életét. Könyvében részletesen bemutatja az aranymosást, az elefántcsonttal és sóval való kereskedelmet, de kitér a helyiek öltözködésére, étkezésére, táncaira, zenéjére, de hosszasan értekezik a rabszolgaság okairól is. Hét hónap után a egy rabszolga-kereskedővel utazott Gambiába. 1797. június 10-én érkeztek meg arra a helyre, ahonnan Park útnak indult.
A visszajutás Európába nehézkesen alakult Park számára, mert Európa kereskedelme abban az időben a gambiai városokkal nem volt elég intenzív. Direkt Európába utazó hajót nem is sikerült találnia Parknak. 1797 júniusában az amerikai Charlestown hajóval indult útnak, amelyről Antigua szigetén szállt át egy Angliába utazó hajóra és érkezett meg december 22-én Falmouth-ba.
1805-ben indult második útjára Gambiába, célja annak feltérképezése volt, hogy a Niger és Kongó folyók között van-e kapcsolat. Bamakónál a elérte az expedíció a Niger, de ekkorra már a 31 embert vesztettek a 45 fő csapatból. Ezután hajóval igyekeztek tovább a folyón, majd ezután bizonytalan, hogy mi történ az expedíció tagjaival, de bizonyos, hogy 1806 folyamán Mungo Park is életét veszítette.
A lenti térképen és utazási naplóban nyomon követhető Mungo Park első afrikai utazása visszaemlékezése alapján.