A PTE Közgazdaságtudományi Kar 2020-ban ünnepeli fél évszázados fennállását. A jubileumhoz kapcsolódóan több rendezvényt is szervez a kar, köztük egy az intézmény történetét bemutató kiállítást is, amely osztályunk közreműködésével készült. Ebből ad egy kis ízelítőt a következő blogbejegyzés.
1929. október 24-én a Pécsi Napló első oldalán megrendülten tudatta a hírt, hogy Heim Pál, a modern gyermekgyógyászat megteremtője, az Erzsébet Tudományegyetem Gyermekklinikájának volt professzora előző nap tragikus hirtelenséggel elhunyt: „A pécsi Erzsébet Tudományegyetem központi épületén gyászlobogót lenget az őszi szél. Sulyos, megrendítő gyász érte az egyetemet, Pécs városát, a magyar és egyuttal az egyetemleges orvostudományt: az elmult éjjel hirtelen, váratlanul elhunyt Budapesten, gyilkos betegség áldozata lett Heim Pál dr., a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem gyermekgyógyász tanára. Alig egy hónapja, hogy Heim Pál dr. Pécsről elköltözött s bucsut mondott annak az egyetemnek, amelyhez melegen érző szívének minden szeretetével tartozott. […] halála a pécsi egyetem husába vágott gyógyithatatlan sebet. Szerette, becsülte, tisztelte mindenki: kollégái, ismerősei, tanitványai rajongtak érte. Büszkesége volt a pécsi egyetemnek, amelyet szinte el sem lehet képzelni nélküle.” [1]
Carl von Linné, eredeti nevén Carolus Linnaeus (Råshult, 1707. május 23. – Hammarby, 1778. január 10.) svéd természettudós, orvos és botanikus. Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat) és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant, az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést tudományos névként.
Mondhatjuk, hogy az égiek már születése előtt elrendezték a sorsát, mivel a tudományok iránt érdeklődő atyja az udvarukban álló hársfa (svédül lind) nyomán választotta családnevéül a latinos hangzású Linnaeus nevet. Svédországban akkoriban még nem terjedt el a családnév használata.
A PTE Általános Orvostudományi Kara idén tartja jubileumi 50. Egyetemi Orvos- és Fogorvosnapok programsorozatát, amelynek keretében egy másik jubileumra utaló emlékülésre is sor kerül „100 éves a pécsi orvosképzés” címmel. Októberi kamara-kiállításunk ezekhez az eseményekhez csatlakozik, és „…a pozsonyi egyetem nem akar filiáléja lenni a budapestinek…” Emlékezés a 100 éve megalapított pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karára címet viseli. Ha ezen a ponton már elég bonyolulttá vált a történet az olvasó számára, akkor javaslom, hogy innentől haladjunk sorjában…
Négyesi báró Szepesy Ignác pécsi püspök életének 58., pappá szentelésének 35., pécsi püspöki működésének 10. esztendejében, 180 évvel ezelőtt, 1838. július 16-án (egy hétfői napon) adta vissza lelkét Teremtőjének. Az évtizedeken keresztül folytatott fáradhatatlan munkatempója és a több éve tartó tüdőbetegsége végül felőrölte szervezetét. A város polgárai sírva tudatták egymással a gyászos hírt. Az 1836. szeptember 23-án kelt végrendeletében az alábbi kérést fogalmazta meg temetési szertartása kapcsán: végrendeletében: „Lágy fából készíttessék részére koporsó ’s feketére festessék. A’ harangok csupán kimúlta után először, ’s temetésekor másodszor huzassanak meg. Viaszgyertya ne osztogattassék; fáklyák ne lobogjanak hamvai mellett. Tor ne tartassák. Halotti beszéd se mondassák.”[1] Végül 1838. július 19-én a Székesegyház altemplomában, fényes pompával temették el. [2]„Ravatalánál gyászba borult az egyház, sírt a haza, könnyezett a tudomány, zokogott a művészet és lelke megérdemelt boldogságáért imádkozott a szegények megszomorodott szíve.” [3]
2017. november 16-án nagy megtiszteltetés érte a Pécsi Tudományegyetemet (PTE): Dr. Liptákné Dr. Csekey Éva gyógyszerész, egészségügyi szakjogász, az Országos Gyógyszerészeti Intézet ny. főigazgató-helyettese a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont által gondozott Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteménynek ajándékozta édesapja, Dr. Csekey Géza 1947. szeptember 27-én, a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen kelt jogászdiplomáját. Az oklevél átadása Prof. Dr. Ádám Antal professzor emeritus gondos szervezésében, egy kis meghitt ünnepség keretében zajlott a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar kari tanácstermében. Az egyetem és a kar nevében Ádám professzor köszöntötte az egybe gyűlteket, majd Csekey Éva meghatott, meleg szavakkal mutatta be részletesen édesapja életútját, jogi pályafutását, színesítve azt családi életük egy-egy személyes történetével. Ezt követően a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény nevében az egyetemi könyvtár Történeti Gyűjtemények Osztálya osztályvezetője, Dr. Schmelczer-Pohánka Éva vette át múzeumi megőrzésre a 70 éves pécsi jogi diplomát.
Az elmúlt időszakban irányult a figyelem Kelemen József, pécsi kanonok (1790–1868) hagyatékának, Történeti Gyűjtemények Osztályán fellelhető nyomtatványaira, azon belül is a gyűjtemény tetemes részét képező sajtó- és könyvelőfizetési felhívásokra. E dokumentumok tüzetesebb megvizsgálása után olyan kérdések merültek fel, amelyeket a gyűjtemény, a forrásbázis és a korabeli, azaz az 1850-es évek pécsi sajtóviszonyainak vizsgálatára késztettek. A továbbiakban ezekre a kérdésekre kívánok reflektálni, felhívva a figyelmet egy rendkívül érdekes forrástípusra, röviden elemezve a Bach-korszak sajtópolitikáját, s természetesen a sajtó és média vizsgálata közben reflektálnunk kell a korabeli társadalmi viszonyokra is, ez által megidézhetjük a korszak olvasási szokásait, s annak hatásait az egyénre, társadalomra.
Éppen száz éve, 1917. november 7-én dördült el a Néván az Auróra nevű cirkálóhajó ágyúja, jelt adva ezzel a pétervári forradalmároknak, hogy indulhatnak a cári rendszer elleni rohamra. Ez az esemény a későbbiek során szimbolikus jelentőséget nyert, a köré szerveződő történetet évtizedekig csiszolták, színezték, míg aztán a Szovjetunió 1991-es összeomlásával a szocialista forradalom mítosza is megdőlt.
Klimo György pécsi püspök halálának 240. évfordulójára
Jelen írásunkkal Klimo György (1710–1777) pécsi püspökre kívánunk emlékezni halálának 240. évfordulója alkalmából: „Szép, ha a’ nagy nemből származott Ifjú, kevélykedvén benne olly tetteket követ el, mellyek Öseire méltók; (…) De épen olly szép, vagy még szebb ’s dicsőbb alacsony ágyból származni, ’s a’ nélkül, hogy sugárt látna a’ pályán, mellyet koszorús Elei lefutottak volna, fellépni arra, ’s nagy elméje, és érdemei által azon úgy ragyogni, hogy a’ csupa hűség helyett; mellyel Hazájának tartozott, érdemeket tegyen oltárára, ’s mind Oltalmazója, és Istápja a’ Honynak, álljon a’ Nagyok között. Illy férfiu volt Klimo György…” [1] E szavakkal méltatta 1815-ben Kölesy Vincze Károly pécsi káptalani uradalmi tiszttartó a Nemzeti Plutarkus című munkájában a nagynevű egyházfőt.
Heim Pál 1875. szeptember 30-án született Budapesten, Heim Péter, miniszteri tanácsos és Stefánovics Mária gyermekeként. Középiskoláit is a fővárosban végezte, orvosi képzését azonban külföldön, Lausanne-ban kezdte meg. Doktori oklevelét 1897-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerezte meg, mely átvétele után a 19 – 20. század egyik kiváló gyermekgyógyásza, Bókay János mellett bővíthette tudását a Stefánia Szegény-gyermek-Kórházban. Heim csecsemőorvostan iránti elköteleződésére nagy hatással volt a breslaui gyermekklinikán, Adalbert Czerny tanítványaként eltöltött másfél év. Ezt követően egy rövid Lausanne-i és párizsi tanulmányút után visszatért Budapestre, ahol 1901-ben az Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosa lett. 1907-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott. (Szabó, 1940)