Baranya helyneveinek kutatója – Ifj. Reuter Camillo (1920–1987)

Ifj. Reuter Camillo nyelvészeti gyűjtéseinek cédulaanyaga, valamint levelezésének és műveinek egy része Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályának Reuter Gyűjteményében található és szabadon kutatható.

Ifj. Reuter Camillo Budapesten született 1920. július 18-án. Édesapja, dr. Reuter Camillo ideggyógyász, egyetemi tanár, a pécsi Ideg- és Elmeklinika igazgatója, édesanyja Letenyei Mária. Ifj. Reuter Camillo a pécsi tanítóképző-intézet elemi iskolájába járt, majd a pécsi Széchenyi István Gyakorló Reáliskola tanulója volt, itt is érettségizett. A természet szeretetére édesapja nevelte, már gyermekként részt vett a Mecsek Egyesület munkáiban.

A soproni műegyetem erdőmérnöki karának hallgatója volt 1938 és 1943 között. 1943-tól dolgozott erdőmérnökként, először a marosvásárhelyi, azután a kaposvári erdőigazgatóságnál, 1947–1951 között a kárászi, majd 1951–1954 között a vajszlói erdőgondnokság vezetője volt. 1954 után a pécsi erdőigazgatóságnál dolgozott különböző beosztásokban. 1973-ban az Országos Természetvédelmi Hivatal megbízta a Pécsett felállítandó Természetvédelmi Főfelügyelőség megszervezésével és vezetésével. Egy interjúban így emlékezett erre:

(…) nagy ambícióval láttam hozzá Dél-Dunántúl természetvédelmének megszervezéséhez. Munkatársaimmal kb. 40.000 hektár természetvédelmi területet sikerült megszervezni, legalább jogilag védelem alá helyezni. Ezek közül elsőként említem a Keleti Mecsek tájvédelmi körzetét, mintegy 9000 hektár kiterjedésben, azután a 700 hektáros melegmányi természetvédelmi területet, mellyel Szabó Pál Zoltán és Gebhardt Antal elgondolása valósult meg. Ide tartozik egyike a legszebbeknek: a Szársomlyó, amelynek létesítését édesapám kezdeményezte (…) Baranya másik, ma már nemzetközi védelem alatt álló, kb. 250 hektárnyi területe a Cun-szaporcai holt Dráva-ág (…)” [1]

— Nádor Tamás: „Hallható múzeum” Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban III. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36. Pécs, 1992. 175

A Szársomlyó és az ott honos magyar kikerics védelmének ügyét még édesapjától „örökölte”, aki már 1932-ben szerette volna elérni a hegy megóvását.

(…) A másik cél a miért e sorok íródtak, a Szársomlyónak mint nemzeti parknak állami birtokba vétele és felügyelet alá helyezése. Ma már készül a természetvédelmi törvénnyel kapcsolatban ennek megvalósítása. A Szársomlyó egyike azon helyeknek, melyet még a külföldi botanikusok is ismernek. Itt teremnek olyan botanikai ritkaságok, mik másutt nem fordulnak elő. Klasszikus termőhelye egyik-másik növényünknek, ugy hogy meg kell védenünk őket a kipusztulástól. Csak engedéllyel lehessen a területre lépni s csak engedéllyel lehessen növényeket gyűjteni. Ezt is nem tetszés szerint, hanem megengedett számban s különösen gyökeres növényt csak a legritkábban és különös megokolás alapján lehessen elvinni. A legszigorubb állami növényvédelmet kérem hazánk e kincsére. (…) Tehát a hegy régi nevének ujra fölélesztését és a hegynek természet védelem alá helyezését követelem.” [2]

(Id.) Reuter Camillo: A Szársomlyó és vára. In: Kiss Jószef (szerk.): A Mecsek Egyesület évkönyve a XLII. egyesületi évről. Pécs, 1932. Pécs, 1933. 5–6.

Ifj. Reuter Camillónak sikerült kiharcolnia, hogy a beremendi cementgyár alapanyagát szolgáltató hegy azon része, melyen ez a különleges növény él, közvetlenül már nem került veszélybe. A magyar kikerics volt egyébként az első, hatóságilag védett növény Magyarországon. A védettséget 1944-ben hirdették ki. Képe díszítette a rendszerváltás után kiadott, de a forgalomból már kivont kétforintos érme hátlapját.

A tettyei Pintér-kertet is Reuter Camillo vásárolta meg – Szentágothai János akadémikus segítségével – az Országos Természetvédelmi Hivatal számára, és tetette védetté 1975-ben. Szabó László tanulmányában így ír erről a munkáról:

A Tettye tér 9. szám alatti terület különös értéke, hogy északon és keleten parkerdő, délen a Tettye-park határolja. A sajátos mikroklimatikus adottságok nemcsak a telepített szubmediterrán és örökzöld fajoknak, főleg fenyőknek kedvezők, hanem a Mecseken honos ritka fajok továbbélésének is. Nem kis gondot jelentett ifj. Reuter Camillónak, amikor hozzá kellett látni a Pintér-kert rendbehozatalához. A gondos és figyelmes tisztításban, gallytalanításban pár lelkes erdőmérnökön kívül az egész Reuter-család részt vett. így vált lehetségessé, hogy számos védett, Orchidaceae családba tartozó kosbor és sok más, ritka mecseki faj néhol állományszerűen megmaradt.” [3]

Szabó László Gyula: Ifj. Reuter Camillo (1920–1987). In: Reuter Camillo: A Mecsek titkai. Baranya helyneveinek világa. Veszprém, 2020. 8.

A történelem, a földrajzi nevek iránti érdeklődésre is édesapjától kapott indíttatást, 1960-ban kelt írásában számolt be arról, hogy milyen módszerekkel végezte a Baranya megyei helységnevek gyűjtését.

A megye helynévanyagát egyetemi hallgató koromban, 1940-ben kezdtem gyűjteni, amikor boldogult Édesapámmal a 75 000-es térkép baranyai szelvényeinek magyar névanyagát a honvéd térképészeti intézet részére, elsősorban a Mecsek hegység területére összeállítottuk. Érdeklődésemet akkor főként az elpusztult helységek és várak helyének felkutatása kötötte le. A helynévgyűjtést rendszeresen 1950-től kezdve végzem, amikor is mint erdőgondnoknak lehetőségem volt az északkeleti Mecsekben kezelésem alatt álló terület adatainak gyűjtögetésére. Jelenleg mint földmérő szintén a megyét járom, s így módomban áll a helyszínen végezni a gyűjtést, s az adatokat a lakosság előadása alapján feljegyezni. 

A feldolgozásban a következőképpen járok el: A gyűjtött adatokat cédula-rendszerben dolgozom fel, mégpedig úgy, hogy minden helynévről — a kettős neveknél utalócédulán keresztül — két cédula készül. Az egyik a megyei helynévkatalógus, ez szigorú betűrendben tárolódik, míg a másik cédula az illető község borítékjában várja a feldolgozást, egy községen belül szintén abc rendben. Ezzel elértem azt, hogy a megye azonos, esetleg azonosítható helynevei egymás mellé kerülnek, míg ha bármely község helynévanyagára van szükségem, azt a másik borítékolt katalógus adja, így bármikor kiemelhető a szükséges cédula, illetőleg utána lehet nézni, hogy létezik-e, és irodalmi utalás, szófejtés stb. esetén az könnyen feljegyezhető rá.” [4]

Reuter Camillo: Baranya megyei helynévgyűjtésem. In: Mikesy Sándor  – Pais Dezső (szerk.): Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenciája 1958. Budapest, 1960. 75.

Munkája során nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy történeti adatokkal egészítse ki az összegyűjtött névanyagot. Egy sajátos, igen munkaigényes módszert dolgozott ki, melynek lényege azt volt, hogy 1944-től visszafelé haladva az időben felcédulázta a helynévtárakat, térképeket, összeírásokat, okmánytárakat. Ezen történeti anyag birtokában rögzíteni igyekezett az ismeretlenné vált, illetőleg elpusztult helységeket. Például ezzel a módszerrel dolgozta fel Magyaregregy és környéke névanyagát, és sikerült 14 elpusztult falu helyét megtalálnia. A történeti anyag vizsgálata során megállapította, hogy a Baranyában oly gyakori –fa végződésű helynevek minden esetben valamely lakott hely emlékét őzi.

Az előzetes kutatások végeztével következett a helyszíni gyűjtés:

(…) előre összeállított névanyaggal megyek azután ki a községekbe, s vagy a községi elöljáróság által a földmérési munkákhoz rendelkezésre bocsátott úgynevezett birtokbemondót hallgatom meg, vagy felkeresem a faluban közismert öreg határjárókat: pásztorokat, mezőőröket. De nem feledkezem meg a kiérdemesült orvvadászokról sem, akik messze környék helynévanyagának élő forrásai. Külön említem meg az erdészeket, favágókat, erdei fuvarosokat, mert ők rendszerint arról a területről is tudnak adatot szolgáltatni, amelyet a falu népe kevésbé ismer (…) Megemlítem még, hogy minden esetben feljegyzem a helynevekhez fűződő mondákat, magyarázatokat.” [5]

Reuter Camillo: Baranya megyei helynévgyűjtésem. In: Mikesy Sándor  – Pais Dezső (szerk.): Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenciája 1958. Budapest, 1960. 77–78.

Baranya megyében ő volt az első, aki a névtudományban megvalósította az interdiszciplináris szemléletet, hiszen korán felismerte például azt, hogy a földrajzinév-gyűjtés adatai nagyszerűen hasznosíthatók az erdőművelésben, az egykori vízrajzi viszonyok rekonstruálásában, a régészeti, településtörténeti kutatásokban és sok más tudományágban.

Nyelvészeti munkájában először Kniezsa István segítette, majd Györffy Györggyel és a kolozsvári Szabó T. Attilával alakult ki évtizedekre szóló szakmai, baráti kapcsolata. Pécsett többek közt Zsolt Zsigmonddal és Pesti Jánossal dolgozott együtt. Kutatási eredményeinek elismeréseképpen a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1959-ben felvette rendes tagjainak sorába.

Ifj. Reuter Camillónak 157 dolgozata jelent meg. Több erdőgazdasági, ill. erdészettörténeti témájú közleménye mellett harmincnál több írása pedig az erdővel kapcsolatos elnevezések, helység-, dűlő-, fa- és madárnevek értelmezését, magyarázatát tartalmazza. Nyelvtudományi-etimológiai közleményeinek nagy része helynév-, illetve növénynévgyűjtésekkel kapcsolatos. Gazdag névtörténeti gyűjteményének cédulaanyaga a család jóvoltából a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályának Reuter Gyűjteményében került elhelyezésre.

Első írását 1943-ban a Mecsek Egyesület évkönyvében publikálta A Mecsekhegységi erdők rovarellenségei címmel. Cikkei, tanulmányai a Magyar Nyelvőr, Magyar Nyelv, Névtani Értesítő, Az Erdő című szakfolyóiratokban jelentek meg nagyobb számban,  kisebb részt helyi lapokban, ismeretterjesztő folyóiratokban, illetve a Janus Pannonius Múzeum Évkönyveinek és a Baranyai Helytörténetírás lapjain, de a debreceni egyetem magyar nyelvtudományi karának a kiadványaiban is publikált.    

A bejegyzésben szereplő képek a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályának Reuter Gyűjteményéből származnak.

További bejegyzéseink

• 
  A pécsi idegklinika alagsorának titka – Gulya Lászlóné, Baba emlékére
  by Guseo András
  July 7, 2021
  2020-ban értékes adománnyal, Környey István professzor mikroszkópjával gyarapodott a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény. Ekkor vetődött fel az a gondolat, hogy jó… Read More »A pécsi idegklinika alagsorának titka – Gulya Lászlóné, Baba emlékére
• 
  Mungo Park (1771-1806) – Egyszemélyes expedíció a Niger mentén
  by Dezső Krisztina
  April 26, 2021
  A Klimo Könyvtár hamarosan megnyíló Afrikáról európai szemmel című kiállításában egy érdekes kis kötetet láthatnak majd a látogatók. A könyvet… Read More »Mungo Park (1771-1806) – Egyszemélyes expedíció a Niger mentén
• 
  Xantus János – Zoológus, etnográfus vagy kalandor?
  by Méreg Martin
  April 21, 2021
  Talán a sors fintora, hogy 2020 tavaszán éppen az utazás témájában készültünk időszaki kiállítást rendezni, melynek munkacíme: 18 vitrinnel a… Read More »Xantus János – Zoológus, etnográfus vagy kalandor?
• 
  Afrikai európai szemmel. Kiállítás a Klimo Könyvtárban
  by Dezső Krisztina
  April 9, 2021
  A Klimo Könyvtár 17–19. századi köteteinek segítségével mutatjuk be ebben a kisfilmben, illetve a remélhetőleg hamarosan megnyíló kiállításban is, hogy… Read More »Afrikai európai szemmel. Kiállítás a Klimo Könyvtárban

Felhasznált irodalom

Kollwentz Ödön: Reuter Camillo, az OEE Erdészettörténeti Szakosztály alapító tagja. Erdészettörténeti Közlemények. (1993):10. 18–27.
Nádor Tamás: „Hallható múzeum” Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban III. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36. Pécs, 1992. 173–176.
Pesti János: Reuter Camillo (1920–1987). Baranya: történelmi és honismereti folyóirat.  1. évf. (1988):1–2. 115–116.
(Id.) Reuter Camillo: A Szársomlyó és vára. In: Kiss Jószef (szerk.): A Mecsek Egyesület évkönyve a XLII. egyesületi évről. Pécs, 1932. Pécs, 1933. 3–6.
Reuter Camillo: Baranya megyei helynévgyűjtésem. In: Mikesy Sándor – Pais Dezső (szerk.): Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenciája 1958. Budapest, 1960. 75–81.
(Ifj.) Reuter Camillo: A Mecsek titkai. Baranya helyneveinek világa. Veszprém, 2020.
Szabó László Gyula: Id. Reuter Camillo és ifj. Reuter Camillo, Kitaibel Pál természettudós pécsi követői.  Pécsi Szemle (2003):ősz 90–101.
Szabó László Gyula: Ifj. Reuter Camillo (1920–1987). In: Reuter Camillo: A Mecsek titkai. Baranya helyneveinek világa. Veszprém, 2020. 6–10.
Szabó László Gyula: Ifj. Reuter Camillo. In: Szabó László Gyula: Egymásért vagyunk. Személyes emlékezések, botanikusokról, tudós tanárokról és kutatókról. Pécs, 2020. 200–213.

[1] Nádor Tamás: „Hallható múzeum” Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban III. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36. Pécs, 1992. 175.
[2] (Id.) Reuter Camillo: A Szársomlyó és vára. In: Kiss Jószef (szerk.): A Mecsek Egyesület évkönyve a XLII. egyesületi évről. Pécs, 1932. Pécs, 1933. 5–6.
[3] Szabó László Gyula: Ifj. Reuter Camillo (1920–1987). In: Reuter Camillo: A Mecsek titkai. Baranya helyneveinek világa. Veszprém, 2020. 8.
[4] Reuter Camillo: Baranya megyei helynévgyűjtésem. In: Mikesy Sándor  – Pais Dezső (szerk.): Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenciája 1958. Budapest, 1960. 75.
[5] Reuter Camillo: Baranya megyei helynévgyűjtésem. In: Mikesy Sándor  – Pais Dezső (szerk.): Névtudományi vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenciája 1958. Budapest, 1960. 77–78.