Mansfeld Géza Universal márkájú órája 2014-ben került a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteménybe Berde Botond családjának adományaként. Az órát Mansfeld Géza ajándékozta Berde Botondnak [i] svájci tartózkodása idején.
Mansfeld Géza Budapesten született 1882-ben. Iskoláit a fővárosban végezte, majd a budapesti orvosi karon avatták doktorrá 1905-ben. 1907-től a budapesti gyógyszertani tanszéken tanársegédként kezdte meg pályafutását Bókay Árpád intézetében. A gyógyszertani intézet oktatójaként 3 évet töltött Bécsben, Berlinben és Londonban, tanulmányútjai során megismerte a kor legnevesebb gyógyszertani és élettani kutatóintézeteit: Hans Horst Meyer bécsi, Nathan Zuntz berlini, Starling, Byliss es Alcock londoni intézetében dolgozott. 1910-ben magántanárrá habilitálták a budapesti egyetem orvosi karán, disszertációja A kísérleti gyógyszertan címet viseli. De két évvel korábban Vámossy Zoltánnal és Fenyvessy Bélával együtt írt munkája, a Gyógyszertan első kiadása már megjelent. 1910-ben Egerben két munkája került kiadásra: A szív mozgási acceleratiojának oka és a Narkózis és oxigénhiány.
A Gyógyszertan tankönyv 1908 és 1944 között 9 kiadást ért meg, orvostanhallgatók százai tanultak belőle. A mű több átdolgozást is megért, a szerzők mindig beépítették a legújabb kutatási eredményeket a kötetbe. Az 1944-es teljesen átdolgozott kiadásban a szerzők kitérnek arra a jelentős változásra a gyógyszertan területén, mely indokolta a változtatásokat: „Anyagunk megnagyobbodása elsősorban a biochemia páratlan haladását tükrözi vissza, mert a hormon- és vitaminkutatás nagy vegyi eredményei új feladatok elé állították a kísérletes gyógyszertant, mely a tisztán előállított új vegyületek hatásait felismerve azokat gyógyszerkincsünk értékes alkotórészei közé sorozta be. Ugyanilyen haladást értünk meg az elmult években a chemoterápia terén is, mert az új gyógyszerek hosszú sorát ismerték fel a kutatók, melyekkel sok fertőző betegségek meg tudunk gyógyítani.
Azonban még gyökeresebb átdolgozást tett szükségessé tudományszakunk qualitativ megváltozása. A kísérletes gyógyszerhatástan felbecsülhetetlen érdemeket szerzett és szerez nap nap után azzal, hogy megállapítja és megelemzi vegyi anyagoknak: gyógyszereknek, hormonoknak, vitaminoknak hatását és hatásmódját, akkor mint a gyógyítás alaptudománya az élet követelményeivel nem tud lépést tartani. […] E visszás helyzet orvoslására a gyógyszertan az élettanon kívül testvéréül kellett hogy fogadja a kísérletes kórtant is, és kórélettan módszereinek felhasználásával mindinkább kísérletes therápiává alakul át, mely részben beteg állatokon vizsgálja a gyógyszerek hatását, részben a beteg emberen tett gyakorlati tapasztalatokat tanulmányozza a kísérlet szabatos módszereivel…” [ii]
1911-ben Korányi-, 1913-ban Balassa-díjjal tüntették ki. Az utóbbi díj adományozás során a Budapesti Királyi Orvosegyesület indoklásában kiemeli, hogy „Mansfeld dr. egy korábbi lelete alapján, mely a pajzsmirigynek a fehérjebontást fokozó hatására vall, saját theoriája továbbfejlesztésében azon következtetésre jutott, hogy a pajzsmirigynek nyilván a vérképzésben is lényeges szerepe van. E rendkívül nehéz kérdést alkalmas kisérleti berendezéssel és nagyszámú fáradságos kísérlettel oly eredménynyel oldotta meg, mely feltevéseit teljesen igazolta. A pajzsmirigy élettani működését, melynek felderítésén a búvárok vállvetve dolgoznak, Mansfeld dr. egészen új oldalról világította meg. Ugyanis bebizonyította, hogy a pajzsmirigynek a vörös vérsejtek termelésében igen lényeges szerep jut; továbbá hogy a pajzsmirigy közreműködésével történik azon régen ismert fehérjebontás, mely egyrészt huzamos éhezés után, másrészt chlorozott narcoticumok használatára következik be. A kutatási problémák szerencsés megválasztása, azoknak körültekintő es igen fáradságos munkát igénylő kísérletes megoldása arra indította a bizottságot, hogy a Balassa-jutalomdíjat Mansfeld Géza dr.-nak a Magyar Orvosi Archívum 1912. évfolyamában megjelent „Vérképzés és pajzsmirigy“ czímű munkájának ítélje oda.” [iii]
1914-ben bevonult. Két évig csapatszolgálatot teljesített, majd később az Isonzó-hadsereg egyik tábori laboratóriumát vezette. Távolléte alatt, 1915-ben rendkívüli tanári címet kapott. 1918. április 3-án a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanára lesz, ekkortól Pozsonyban a gyógyszertani tanszék vezetője. 1919-től, mint tanársegéd, első asszisztense volt Szent-Györgyi Albert, továbbá a később szintén Nobel-díjjal kitüntetett Carl F. Cori.
Rendkívül sokat publikált, általában németül. Korábbi tanársegédével, Szent-Györgyi Alberttel közös műve 1920-ban Untersuchungen über die Ursache des Herzschaleges címmel jelent meg. De volt közös publikációja Otto Loewi professzorral is. 1948-ban Szent-Györgyi Albert Mansfeld Géza 30 éves tanári jubileumán így emlékszik vissza a közös munkára: „Experimentális biológiai munkámat Mansfeld keze alatt kezdtem, s a kezdet nehézségei közepette az ő lelkesedése lelkesített, így neki is köszönhetem, hogy elértem a legmagasabb gradust, amit kutató elérhet, a Nobel-díjat. Hogy ezt itt megemlítem, nem dicsekvésből teszem. Ennek oka az, hogy a legutolsó orvosi Nobel-díjat Mansfeld professzor egy másik tanítványa, Cori Károly kapta, s így ez a két Nobel-díj együtt a mester legmagasabb mesteri gradusát is jelenti.” [iv]
1933-ban jelent meg Horn Zoltánnal közös műve a gyakorló orvosok számára összeállított vénygyűjtemény, amely az akkor használatos és forgalomban lévő gyógyszerek bemutatásán túl a gyógyszerrendelés alapelveit, valamint a mérgezések tüneteit, kezelését is ismertette. Külön fejezetet szenteltek a gyógyfürdőknek és gyógyvizeknek. A könyvecske összeállításával céljuk az volt, „hogy az orvosnak megkönnyítsük vagy lehetővé tegyük, hogy a vásári lárma ellenére észrevegye azt, ami igazán jó és hasznos, hogy lehetővé tegyük, hogy ismét céltudatos és orvosi hivatásához méltó gyógykezelést végezhessen, hogy ne legyen kénytelen amúgy is eleget szenvedő betegét indokolatlanul magas kiadásokkal sújtani, aminek következményei végül is az egész orvosi rend érdekeit súlyosan érintik. E törekvésünknek megfelelően a piacon forgó mintegy 10000 gyógyszerkészítményt dolgoztunk fel és klinikailag megrostálva, klinikai tapasztalatok figyelembevételével ismertetjük őket, kiemelve előnyöket, hátrányokat egyaránt.” [v]
1928-ban a bécsi Biologische Gesellschaft tagjának, 1931-ben a Magyar Élettani Társaság alapító tagjának, 1932-ben a Halle-i Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tagjának választották. Számos nemzetközi orvoskongresszuson vett részt. 1934-ben egy moszkvai kongresszuson számolt be kutatásairól. 1938-ban a skandináv tudományos körök meghívására Koppenhágában, Malmőben, Lundban és Stockholmban tartott előadásokat.
Az 1929/30-as tanévben pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a prorektori tisztet töltötte be a Budapestre távozott Imre József helyett. Az 1930/31. tanévben az orvosi kar dékánja. Az 1934/35. tanévben pedig az egyetem rektorává választották. Mint rektor sokat tett a hallgatók keszthelyi üdülőjének létrehozásáért. 1934. október 14-én elmondott rektori székfoglaló beszédének témája a munka mint életjelenség bemutatása volt: „Tudományszakom, – amelynek köréből bemutatkozásom tárgyát választottam, – a kísérletes orvostudomány – egy része az élettudományok, a biológia hatalmas birodalmának. Céljai bár hasonlóak, de nem azonosak a biológia céljaival. A biológia az életet mint természeti jelenséget tekinti és törekvése, hogy a bonyolult és sokszor oly reménytelenül titokzatos életjelensége ismert fizikai és kémia eseményekre bontsa fel és vezesse vissza. Az orvosbiológust nem az élet maga, nem az élet önmagáért érdekli, hanem azok a fegyverek, amelyekkel a magasabb szervezet a maga egészében vívja meg harcát környezetével, hogy ezek ismeretében közeledjék végcéljához, ami mindig csak egy lehet: betegségek gyógyítása, emberi szenvedések enyhítése.” [vi]
A kutatás és a hivatali teendők mellett oktatott is. Gyógyszertanból heti öt óra előadást tartott, de volt olyan félév, amikor szemináriumot is vezetett. Kórtanból szintén heti öt órában adott elő a hallgatóknak. Óráit a pécsi Gyógyszertani Intézet Vitéz út 3. szám alatti épületében tartotta. Nagyon jó előadó volt, óráin mindig megtöltötték a hallgatók a padsorokat. Nemcsak becsülték, hanem szerették is hallgatói. [vii]
1944 márciusában a németek letartóztatták. Különböző táborok után Auschwitzba vitték. Kennedy György itt, az auschwitzi kórházban találkozott Mansfeld professzorral. „A kózházban közös szobába kerültem öt hasonló állapotú beteggel. Én 14 és fél évesen a legfiatalabb voltam közöttük. Egyik társunk, az akkor 62 esztendős Mansfeld Géza, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanára volt, akihez rendszeresen jártak látogatóba magas rangú, magukat orvosnak nevező SS tisztek, közöttük a hírhedt és rettegett dr. Mengele is. Ezek az emberarcú rémek minden alkalommal élelmet hoztak a Tanár Úrnak (illemtudóan így szólítottuk Őt), aki azt mindenkor megosztotta velünk. (Később tudtuk meg, hogy ezek a látogatók, akik mindegyike Herr Professornak titulálta őt, Mansfeld hallei éveiben, az ottani orvostudományi egyetemen tanítványai voltak.)” [viii] Az oroszok is ismerték Mansfeld nevét, a tábor felszabadítása után nyomban a korábbi SS-gyógyszertár vezetésével bízták meg. 1945 júniusában tért vissza Pécsre, majd átvette a gyógyszertani tanszék irányítását, de a kórtan vezetését már nem vállalta. A kar az 1945/46. tanévben felruházta a dékáni tisztséggel. Közben Svájcba ment pihenni, ahonnan csak 1946 szeptemberében tért vissza, talán ekkor adta ajándékba a gyűjteményünkben található – egyébként svájci gyártmányú órát – az ifjú Berde Botondnak.
1946-ban lett az MTA levelező tagja, székfoglalójának témája a hormonok szinergizmusa volt. Az 1946/47. tanévben nevezték ki a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem orvosi karának gyógyszertani tanszékére.
Munkássága a fiziológia majdnem minden területére kiterjedt. Jelentősek a zsíranyagcsere, a narkózis („minden v. semmi törvény”), a szív élettana, az anyagcsere, a hőszabályozás, a specifikus dinamikus hatás, a pajzsmirigy fiziológiája (thermothyrin-hormon), valamint az infekció és immunitás terén végzett kutatásai. [ix]
1950. január 11-én hunyt el Genfben.
További bejegyzéseink
- A pécsi idegklinika alagsorának titka – Gulya Lászlóné, Baba emlékére
2020-ban értékes adománnyal, Környey István professzor mikroszkópjával gyarapodott a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény. Ekkor vetődött fel az a gondolat, hogy jó… Read More »A pécsi idegklinika alagsorának titka – Gulya Lászlóné, Baba emlékére - Mungo Park (1771-1806) – Egyszemélyes expedíció a Niger mentén
A Klimo Könyvtár hamarosan megnyíló Afrikáról európai szemmel című kiállításában egy érdekes kis kötetet láthatnak majd a látogatók. A könyvet… Read More »Mungo Park (1771-1806) – Egyszemélyes expedíció a Niger mentén - Xantus János – Zoológus, etnográfus vagy kalandor?
Talán a sors fintora, hogy 2020 tavaszán éppen az utazás témájában készültünk időszaki kiállítást rendezni, melynek munkacíme: 18 vitrinnel a… Read More »Xantus János – Zoológus, etnográfus vagy kalandor? - Afrikai európai szemmel. Kiállítás a Klimo Könyvtárban
A Klimo Könyvtár 17–19. századi köteteinek segítségével mutatjuk be ebben a kisfilmben, illetve a remélhetőleg hamarosan megnyíló kiállításban is, hogy… Read More »Afrikai európai szemmel. Kiállítás a Klimo Könyvtárban
Képek jegyzéke:
- kép. Mansfeld Géza Universal márkájú karórája (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
- kép. Narkózis és alvás című művének címlapja (1943) (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)
- kép. A Gyógyszertan első kiadásának címlapja (1910) (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)
- kép. Mansfeld Géza arcképe (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
- kép. A Vénygyűjtemény címlapja (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)
- kép. Mansfeld Géza (balról az első) az Erzsébet Tudományegyetem tanácsa az 1931-es tanévnyitó ünnepségen (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
- kép. Az Erzsébet Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetének laboratóriuma. (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény Könyvtára)
- kép. Gábor Jenő 1936-ban készült festménye Mansfeld Gézáról (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény)
Főbb művei:
- A szív mozgási acceleratiojának oka. Eger, 1910.
- Narkózis és oxigénhiány. Eger, 1910.
- Über den Wirkungsmodus des Physostigmins. (Otto Loewivel) Archiv für experimentelle Pathologie und Pharmakologie, 1910/2. 180-185
- Gyógyszertan (Vámossy Zoltánnal és Fenyvessy Bélával) Budapest, 1908.
- Untersuchungen über die Ursache des Herzschlages. (Szent-Györgyi Alberttel) Pflügers Archiv der Physiologie, 1920.
- Vénygyűjtemény az orvosi gyakorlat számára. (Horn Zoltánnal) Budapest, 1933.
- Die Hormone der Schilddrüse und ihre Wirkungen. Basel, 1943.
- Narkózis és alvás. Pécs, 1943.
- Hormonok synergismusa. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1947. febr. 17.)
- Narcose et sommeil. Lausanne, 1947.
- The Thyroid Hormones and their action. London, 1949.
- New Pathways of the Physiology of Infection and Immunity. Experientia, V/5. 1949.
Irodalom:
- Arcképcsarnok. Mansfeld Géza. [2019.02.07.]
- Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. Pécs, 1998. 145-147.
- Berde Botond: Géza Mansfeld. Zeitschrift für Vitamine, Hormon- und Fermentforschung, (1950):3– 4.
- Budapesti Kir. Orvosegyesület. (LXXVII. nagygyűlés 1914 október 14.-én.) Orvosi Hetilap 58. (1914):48. 838-839.
- Dezső Krisztina: Professzorok kéziratos hagyatéka. Pécs, 2015. [2019.02.07.]
- Mansfeld Géza 1934–1935 tanévi rectornak székfoglaló beszéde: A munkáról. In: Az 1934-35. tanévre megválasztott egyetemi tanácsnak beiktatása, a tanév megnyitása és az egyetem jogkari épületének felavatása alkalmából 1934. évi október hó 14-én tartott ünnepi egyetemi közgyűlés és az Evang. Hittudományi Karnak Sopronban tartott tanévmegnyitó ünnepélye. Pécs, 1935. 21-46.
- Híres magyar orvosok Szerk.: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Budapest, 2003. 86-89.
- Horn Zoltán: Mansfeld Géza dr. (1882-1950) Orvosi Hetilap 91. (1950):6. 161-162.
- Kennedy György: Mansfeld Géza professzor. Kennedy György visszaemlékezése. Orvoskari Hírmondó (2002):szeptember 35-37.
- Konkoly-Thege Aladár: In memoriam Mansfeld Géza. Orvosi Hetilap, (1972):2. 337-338.
- Mansfeld Géza. In: Magyar Életrajzi Lexikon. [2019.02.07.]
- Mansfeld Géza. In: Pécs lexikon. Főszerk.: Romváry Ferenc, 2010. 484.
- Mansfeld Géza. Orvosi Hetilap. 89. (1948):3-4. 33- 34.
- Mansfeld Géza. Pécsi Egyetemi Almanach. [2019.02.07.]
- Memoria professorum Quinquecclesiensium. Az Erzsébet Tudományegyetem és jogutód intézmények professzorai. Pécs, 2000. 88.
- Szabó László Gyula: A pécsi farmakológusok neves elődei. Orvoskari Hírmondó (2018):június-július 23-25.
- Szabó Pál: A m. kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, 1940. 650-659.
[i] Berde Botondról bővebben: Dezső Krisztina: Professzorok kéziratos hagyatéka. Pécs, 2015.; illetve Schneider Imre: Berde Botond professzor halálára. Orvoskari Hírmondó. (2014):okt. 51. [2019.02.07.]
[ii] Vámossy Zoltán – Mansfeld Géza: Gyógyszertan. Budapest, 1944. VII-VIII.
[iii] Budapesti Kir. Orvosegyesület. Orvosi Hetilap 58. (1914):48. 838.
[iv] Mansfeld Géza. Orvosi Hetilap. 89. (1948):3-4. 34.
[v] Mansfeld Géza – Horn Zoltán: Vénygyűjtemény. Az orvosi gyakorlat számára. Bp. 1933. VI.
[vi] Dr. Mansfeld Géza 1934–1935 tanévi rectornak székfoglaló beszéde: A munkáról. In: Az 1934-35. tanévre megválasztott egyetemi tanácsnak beiktatása, a tanév megnyitása és az egyetem jogkari épületének felavatása alkalmából 1934. évi október hó 14-én tartott ünnepi egyetemi közgyűlés és az Evang. Hittudományi Karnak Sopronban tartott tanévmegnyitó ünnepélye. Pécs, 1935. 21.
[vii] Horn Zoltán: Mansfeld Géza dr. (1882-1950) Orvosi Hetilap 91. (1950):6. 162.
[viii] Kennedy György: Dr. Mansfeld Géza professzor. Kennedy György visszaemlékezése. Orvoskari Hírmondó (2002):szeptember 35.
[ix] Mansfeld Géza. In: Magyar Életrajzi Lexikon. [2019.02.07.]