Eucharisztia

A Szent István emlékév megnyitása (1938. május 30.)

Bár a 34. Eucharisztikus Világkongresszus rendezvényei 1938. május 29-én véget értek, az ünnepségek azonban még nem, hiszen a kongresszus zárónapja után indultak meg a Szent István emlékév megemlékezései.

Május 30-án a Szent István jobbjának megtalálását ünnepli a katolikus egyház. Ezért választották ezt a napot az emlékév kezdőnapjaként. A Szent Jobbot a reggeli órákban átvitték őrzési helyéről a Kúria nagycsarnokába, ahonnan egyházi körmenetben vitték a Parlament főbejáratához, az itt felépített oltárhoz. A bíboros-legátus miséje közben pedig felhangzott a felajánló imádság, amellyel Magyarország hercegprímása felajánlotta az országot Jézus Szent Szívének: „Fogadd magyar Hazánknak, melyet ebben az évben világraszóló nagy dicsőséged színhelyéül választottál, teljes odaadását és felajánlását, mellyel a mai napon Szentséges Szívednek szenteli magát. Nemcsak oltalmad alá helyezzük nemzetünk minden ügyét, vállalkozását és testi-lelki boldogulását, hanem egyúttal szent ígéretet is teszünk, hogy mindenben törvényeid szerint járunk el és példát adunk arra, hogyan kell tanításodat és parancsaidat a magán- és a közéletben megvalósítani. Áldd meg, édes Jézus, egész országunk, annak minden családját és intézményét és valamennyiünket egyenként most és mindörökké.”[1]

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus csúcspontját kétségkívül a vasárnapi záróünnepségek alkották. Reggel az Ünnepi Csarnokban a KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Titkársága) 15.000 fős tagságának gyűlését tartották meg. A fiatatok az egyleti zászlók alatt, a menet élén hatalmas búzakalászos kereszttel vonultak az ünnepség színhelyére. Gábor Miklós kiszombori gazdalegény nyitotta meg a nagygyűlést, aki arról beszélt, hogy milyen nagy az alkotni vágyás, megújulás vágya a falusi fiatalokban. Az ipari munkásság nevében Csurgay István köszönötte a faluról érkezett vendégeket. Marschall Ferenc volt földművelődésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet: „Ez a nagygyűlés több egy vasárnapi aktusnál, mert ebben a teremben a falu tett tanuságot arról, hogy nem tágított a kétezer esztendős krisztusi és a magyar igazság mellől. És ezzel ez a gyűlés történelmi jelentőségű eseménnyé vált. Történelmi biztosítékot látok a falu hűségnyilatkozatában, hogy ennek a nemzetnek lesz jövője, mert ez a magyar ifjúság a magyar jövendő, Krisztusból merít erőt és hitet.”[1]

Ezen a napon az Ünnepi Csarnokban a magyar leányifjúság gyűlésével indultak a programok. Mintegy 45 ezer fiatal lány töltötte meg a termet, ahol a középiskolások műsorát tekinthették meg a vidékről érkezett vendégek. Az eseményt megtisztelte jelenlétével József főherceg és felesége, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, Hász István tábori püspök és Mészáros János érseki helytartó is. Az ünnepség részt vevőit elsőként Stadler Frida, az Actio Catholica leánytagozatának vezetője köszöntötte, majd röviden felvázolta az ünnepség előkészítésének munkálatait, később Shvoy püspök üdvözölte a jelenlévőket, kérve őket, hogy életük minden szakában tartsák meg az eleven kapcsolatot az eucharisztiával. Végül Pintér László kalocsai teológia tanár ismertette az élőképjáték tartalmát, melyben női szentek életéből vett jeleneteket keltettek életre a szereplők.[1]

A második nap ünnepségeit reggel 9 órakor a Hősök terén a katonák szentmiséje és közös áldozása nyitotta meg. A szentmisét a lyoni bíboros érsek celebrálta, míg a szentbeszédet Hász István tábori püspök mondta. A tábori püspök beszédében kiemelte, hogy „hajdan Szent István és Szent László királyaink a Seregek urának segítségét kérték nehéz harcaikban, a ma élő nemzedék az élet harcaiban erősítse meg magát az Úr Jézus szent testével.”[1] Az áldozók között volt József főherceg, Rátz honvédelmi miniszter és Sónyi Hugó, a honvédség főparancsnoka is.[2]

Az eucharisztikus kongresszus első napja, áldozócsütörtök kiemelt ünnepe volt a gyermekek és fiatalok tömeges áldozása a Hősök terén. Az eseményen hatéves kortól vettek részt az első áldozók, és általában 18-20 éves korig az ifjúság. Az rendezvény nem maradt el látványban az előző napi nyitó nagygyűléstől, hiszen a különböző egyesületek, iskolák, cserkészek egyenruháikban a vidéki fiatalság pedig népviseletben vonult fel. Az 1938-as emlékkönyv így számolt be a látványos felvonulásról: „hat-nyolcéves leányoktól a tizennyolcévesekig, inasleányoktól előkelő intézetek növedékeig; a falusi leányok égő virágmezői és apácanoviciák fehér, szürke, kék és fekete galambcsapatai, cserkészek és tarkainges virágos-kalapos, falusi fiúk ülnek és térdelnek, az ének és az ég alatt, miközben felettük, a főoltár magasságában Verdier bíboros, Páris érseke mondja a szentmisét […]

Folytatjuk tegnap megkezdett sorozatunkat, mely az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus eseményeit mutatja be. Az 34. eucharisztikus kongresszus hivatalosan 1938. május 26-tól 29-ig tartott. Azonban a találkozóhoz kapcsolódó események már korábban megkezdődtek.

by Dezső Krisztina
May 22, 2021July 7, 2021
Kiállításaink

Szent Imre emlékév

1938 májusában zajlott Budapesten a 34. nemzetközi eucharisztikus kongresszus, idén ismét Budapest ad otthont az 52. ilyen rendezvénynek. A Klimo Könyvtárban az 1938-as kongresszus emlékét szeretnénk megidézni hamarosan nyíló kiállításunkkal. A tárlathoz kapcsolódó írásainkban az Eucharisztikus Világkongresszus előzményeit és történetét mutatjuk be olvasóinknak. Az első írásban az 1930-ban rendezett, az Eucharisztikus Világkongresszus előzményének és akár főpróbájának is tartható Szent Imre emlékévre emlékezünk.

Eucharisztia

A Szent István emlékév megnyitása (1938. május 30.)

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus negyedik napja, a búcsúzás vasárnapja (1938. május 29.)

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus harmadik napja (1938. május 28.)

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus második napja (1938. május 27.)

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus első napja (1938. május 26.)

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus nyitó napja (1938. május 25.)

Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus előzményei

Szent Imre emlékév