A busók meghatározása szerint: „aki busó, az egész évben busó”.
A farsang vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. Ez az elnevezés bajor-osztrák eredetű, amely a „vaschang” szóból származik. Első megjelenését 1283-ból, írásos emlékekből ismerjük. Magyarországon a farsang kialakulása a 15. századra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Ennek az időszaknak a legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amikor az alakoskodó, álöltözet és különböző mozdulatok, valamint álarc segítségével jelenít meg valakit. [1]
A szokások történeti alakulásáról Bod Péter a Szent Heortokratesben így ír: „Fársáng vagy hús-hagyó Kedd’ Napja. Azt a nevezetet Fársáng a’ Magyarok vették a’ Németektől, a’kik a cantu circulatorum, a’ játékos tréfát mótskot üzőknek tselekedetekből formáltak; a’kik sok féle játékokat ’s bolondságokat indítottak ezen a’ napon, s ez időben vendégeskedvén, nyargalódzván ’s magokat mulatván. Deákul hívják Bachanalia a’ Bakhúsról: értetik pedig ez a’ nap egyenesebben, a’ melly a Nagy Böjt első napját megelőzi, és utolsó Hús-evő nap, mellyet mondanak Carniprivium vagy Privicarnium néha az írásokban: mellyen még a’ Keresztyének között-is sok rendetlen tréfás vétkes dolgok mentenek véghez. Mert némellyek lárvákat vettenek, külömböző nemnek ruhájában öltözenek sok vásottságot fesletséget vittenek véghez: némellyek sok-féle figúrás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolbúl jött lelkeknek: mellyre nézve hellyessen mondották sokan Ördögök’ Innepének.” [2]
Különböző alakoskodó szokások az egész világon ismertek voltak. Ezekkel a tél, a sötétség, a gonosz elűzését, illetve a fény, a tavasz jövetelét kívánták elősegíteni, és úgy hitték, hogy a termékenység befolyásolására is alkalmas.
A busójárás a Mohács környéki délszlávok alakoskodó felvonulása. A maszkos alakoskodók dramatikus játékai és a felvonulások mellett fontos, hogy még az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc és mulatozás valósuljon meg. A tél eltemetését, kiűzését jelképező népszokás, a faluból történő kiűzés, kihajtás gondolata egyformán kapcsolódhatott élő emberhez, szalmából, rongyból készített bábuhoz és egyéb, a telet, a hideget, a fagyot megszemélyesítő tárgyhoz. A téltemetés változatai farsangtemetés, bőgőtemetés elnevezéssel farsang keddjén, a böjti savanyú leves, a dög stb. jelképes kihordásaként kiszehajtás (zöldágjárás, villőzés) néven virágvasárnap is szokásban voltak. [3]
Fejér Kázmér és Dr. Szabó Pál Zoltán „Galéria a 4 világtájhoz” felkérésére Mohács város és a Dunántúli Tudományos Intézet támogatásával gyűjtöttek anyagot a busójárásról és a sokácok ősi elemeket őrző szokásaikról A mohácsi búsók címmel: „A lelki rugó, az ösztönök végső fokozása kényszerítették álarc-formába a nyugtalan képzelet vízióit. Az egyén és a közösség legmélyebb életéből törnek fel a dermesztő vigyorok, félelmetes szavak, a durván éles, piros és fekete színezés… Megcsap a „varázsló emberfeletti” hatalma. A busó ősi felépítettségében megmaradt. Mohács az ország ama szögletében fekszik, ahol ősi szokások megőrzése lehetséges volt. A messze évezredekre visszanyúló mithikus hagyományok legérdekesebb megnyilvánulása a sokac busójárás. A sokac negyed főterén hatalmas máglya lobogott, ezt a teret ma is Kolistyének, Kóló-térnek, tehát a népi tánc terének nevezik. Busóálarcos emberek járták a várost és az álarc, meg a visszájára fordított báránybőr ismeretlenségében felszabadultak az indulatok.”
Különös alakja a busójárásnak a hamuzsákos busó, akit a gyermekek jankele névvel csúfoltak. Vállán egy zsák hamuval, kezében egy döglött állattal járta a várost, buzogányos és kürtös busók kíséretében és vad tréfákat űzve hol a zsákot, hol a dögöt puffogtatta az utána csődülők hátán. Bementek a házakba is, ahol a hamuzsákos busó hamut szórt szét azzal a céllal, hogy a betegség ördögének szellemét kiűzze a szobákból. Cserébe megvendégelték őket és ajándékokat kaptak.
A busójárás eredetének magyarázatára a következő hagyomány terjedt el: „A török pusztításának idején az erdőkben és szigetekre visszahúzódó lakosság férfinépe egy legendás vezér jeladására busómódra öltözve szörnyű üvöltéssel, kürtöléssel, kolompolással, kaszával, kapával, késsel tört a megriadt törökökre, kik az ördög seregének támadását vélték és az éjszakában hanyathomlok menekülve hagyták el Mohácsot, maguk után hagyva kincseiket.” [4]
A sokácok valójában a török kiűzése után települtek Mohácsra. A télűzés szokását a 17. század végén, illetve a 18. század elején hozták magukkal. A mohácsi busójárás, farsang horvát néven poklade, amely átöltözést, átváltozást, újjászületést jelent. Az első napja a farsangi időszak utolsó csütörtökje, mely egyben a gyermekek farsangja, és húshagyó keddig tart. Régen a sokác gyerekek kisfarsangkor nemek közti ruhacserével és arcukat fátyollal eltakarva „változtak át”, majd csoportokba verődve bejárták a város sokácok lakta házait. A kapukat zörgetve és poklade-t kiabálva jelezték, hogy megérkezett a tavasz, vége a télnek. Mindenhol szívesen fogadták őket, hiszen úgy hitték, hogy látogatásuk szerencsét hoz a házra.
A busójárás főnapja farsangvasárnap, a felnőttek farsangolása. Ezen a vasárnapon a csoportok egy része a Kóló téren gyülekezik, míg mások az ún. „Sokac rév”-ben várják be a Duna másik oldaláról csónakon átkelő busókat, majd velük együtt a Kóló térre mennek. Kolompokkal, kürtökkel, ágyúkkal és kereplőkkel nagy zajt csapnak, ijesztgetik és megtréfálják a közönséget, busóbort, édességet, farsangi fánkot, pattogatott kukoricát kínálnak, s így űzik el a telet. Estefelé hatalmas máglyát gyújtva körültáncolják a tüzet és elégetik a farsangot, illetve telet jelképező koporsót. A farsangi alakoskodás hagyománya a mohácsiak körében a szülőkről és hozzátartozókról öröklődik tovább. A busók viselkedését ma egy saját maguk által megteremtett busókódex irányítja. [5]
A busóruházat általában szőrével kifordított birkabőrből, bocskorból vagy csizmából, fehér vászongatyából és faálarcból áll. Régebben a vászongatyát szalmával tömték ki, hogy a busó erősebbnek nézzen ki. A bundát derékban kötéllel vagy lánccal fogták össze és erre egy vagy több kolompot fűztek. A kereplő, buzogány, favilla, fakürt, vízhordófa sem hiányozhat a busók kelléktárából. [6]
A maszk és az álöltözet együtt különböző archaikus jelentéstartalmakat hordoz. Nem csak ijesztőek, hanem a kollektív félelmet testesítik meg, a téli sötétségtől és haláltól való szorongást, amit a maskarába bújt, ijesztő alakok képesek levezetni. Segítségükkel legyőzhető a félelem és a felvonulás győzelmi diadallá válik. Jellemzően mohácsinak, az emberarcot ábrázoló maszk tekinthető, de megjelennek állatmaszkok is. Az általános jegyek legkifejezőbb leírása egy busótól származik: „Nem lehet bohóc, és nem lehet rém. Ugyanakkor legyen vidám, de tekintélyt parancsoló.” A legfontosabb kritérium mégis a hordhatóság, ezért leggyakrabban a Mohács környéki vörös fűzből faragják. Festett alapszíne lehet bordó, piros, barna, fekete. A faragott emberi arc ábrázolásainál a szemek alul és felül íveltek, szájuk nevető vagy vicsorgó holdsarló alakot kapnak. Az orr kiemelkedő, gyakran kender-, birkaprém-, lószőrbajusszal díszítve. A dróttal vagy szöggel ráerősített, festetlen szarv lehet: kos-, tehén-, kecskeszarv. A fogak színe általában fehér, a szemöldök pedig fekete. A szájhagyomány szerint egykor állatvérrel festették a maszkokat. [7]
2009. szeptember 30-án a mohácsi busójárást felvették Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Az UNESCO 2009. szeptember 28. és október 2. között az Egyesült Arab Emirátusok fővárosában, Abu Dhabiban rendezett ülésen, a szellemi örökség reprezentatív listájára 77 elemet vettek fel, többek között a Magyarország által felterjesztett Mohácsi busójárás című jelölést is. Az eredmény az UNESCO honlapján is olvasható, a busójárásról szóló rövid leírással együtt. A szervezet célja felhívni a figyelmet a kulturális örökség szóban, tudásban, készségben vagy szokásokban élő elemeinek védelmére. Napjainkban a helyi és kis közösségek kultúrájának megőrzése és aktív megélése segítheti a közösségi identitás és a kulturális sokszínűség megerősödését.
2016. február 4-én elkezdődött a mohácsi busójárás, amelynek keretében hat napon át 1200 jelmezes űzi el a telet. A 2016-os program itt érhető el.
Videók:
Szívem csücske Mohács
Busójárás Mohácson
Farsangi felvonulás Mohácson – 1932
Busójárás Mohácson – 1955
Busójárás – 1968
Pákolitz István „Busó farsang – Poklada” – 1979
Busójárás Mohácson – 2015
Mohácsi Busójárás – 2016 promo
További információk:
A busójárás hivatalos honlapja
Kanizsai Dorottya Múzeum
Hafner Busóálarcok
Tatai Tibor, grafikus
Interjú Dr. Minorics Tünde néprajzkutatóval
Az összeállítást készítette: Gergely Zsuzsanna
[1] Magyar Néprajzi Lexikon
[2] Bod Péter: Szent Heortokrátes, avagy a keresztyének között elő fordúló innepeknek és a rendes Kalendáriómban fel-jegyeztetett szenteknek rövid historiájok, melly a szava bé-vehető hiteles Irókból egybe szedegettetett és magyarra fordíttatott közönséges haszonra íntéztetett, egy bújdosó magyar Bód Péter által 1757. esztendőben. Posonyban, Nyomtattatott Véber Simon Péter betüivel, 1786. 52-53 p.
A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont gyűjteményében található 32833 leltári számon.
[3] Magyar Néprajzi Lexikon
[4] Fejér Kázmér – Dr. Szabó Pál Zoltán: A mohácsi búsók. Budapest, [s.a.] A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont gyűjteményében található ET3231 leltári számon.
[5] Tám László: Busójárás feketén-fehéren. Pécs, 2015.
[6] Tám László: Busójárás feketén-fehéren. Pécs, 2015.
[7] Minorics Tünde: A maszk mögött. A mohácsi busójárás és a busók világa. Pécs, 2010.