A Szent Mór Kollégium rövid története [1]
A Szent Mór Kollégium, vagy más elnevezéssel Maurinum, egy alapítványi kollégiumi intézmény volt, amely a pécsi Erzsébet Tudományegyetem katolikus bölcsész-, jogász- és orvostanhallgatói számára létesült. A kollégiumot 1929 szeptemberében adták át az egyetem hallgatói számára. Általában 120–170 (jogász-, orvostan-, illetve bölcsészhallgató) lakta. A Maurinum nem egyszerű szállásadó intézmény volt, megfogalmazott célja szerint az egyetem három karán tanuló hallgatóknak olyan otthont kívánt nyújtani, amely megadja nekik mindazt, amire szellemi és társadalmi téren intelligens keresztény, úri fiatalembernek igénye lehet. Ezen felül a bölcsészeti fakultás hallgatóit külön katolikus tanárképző intézetben kívánták szakszerű tudományos képzésben részesíteni. A lakáson és élelmezésen, valamint a tudományos, tanulói munka segítésén kívül a kollégium vállalt feladata volt, hogy a magyar társadalomnak valláserkölcsi alapon álló, tudományosan képzett, kifogástalan jellemű férfiakat neveljen. Vargha Damján, a kollégium igazgatója az angol college-okhoz hasonló intézményt szeretett volna megvalósítani, természetesen a hazai viszonyokra adaptálva az elképzeléseket.
A kollégium jóval drágább volt, mint a másik két (Nagy Lajos Kollégium, Erzsébet Kollégium) egyetemi kollégium, a Maurinumban szinte a havi díj volt annyi, mint a társintézmények egész éves tandíja. A kollégium növendékei ezért elsősorban a tehetősebb középosztálybeli családokból származtak, de a kevésbé tehetős hallgatókat ösztöndíjakkal igyekeztek férőhelyhez juttatni. A Maurinum a jelentős havi díjért cserébe kiemelt szolgáltatásokat nyújtott a bentlakók számára. A kollégium növendékeinek rendelkezésére állt egy 16 ezer kötetes könyvtár, olvasó-, társalgó- és zeneterem, rádiószoba, fürdő, sporthelyiség, büfé, cserkészotthon és tágas kert. Az általános és szakműveltség növelése érdekében a kollégistáknak blokkelőadásokat és repetitóriumokat tartottak. Az előbbiek célja az volt, hogy minél szélesebb körben növelje a hallgatók általános műveltségét és a keresztény nemzeti gondolat híveivé formálja őket. A repetitóriumokat az első és másodéves hallgatók számára a jogi kar alapvizsgájának, valamint az orvosi kar első szigorlatának tárgyaiból heti egy-két órában már levizsgázott növendékek tartották.
Rendszeres ünnepségeket, rendezvények tartottak minden évben, ilyenek voltak a Maurus irodalmi ünnep, az aradi vértanúk napja, Szent Imre házi ünnep, Móricka avatás, Mikulás-est, karácsonyest stb. Fénykép-, torna- és sportérem-kiállításokat rendeztek évente többször is az intézmény falai között.
A vallási élet is nagyon fontos volt, a kollégium vezetősége a házi rendben is lefektette, hogy a hallgatók lelkiismeretesen vegyenek részt a vallási gyakorlatokon, illetve szentmiséken. A Maurinumban több szervezet is működött, így a 700. sz. Maurus püspök öregcserkész csapat, a Mária Kongregáció vagy a szegényeket segítő Szent Vince Konferencia.
Az egyetemi ifjúság nevelését igen jól szolgáló Maurinum Egyesületet, más szervezetekkel (pl. cserkészet) együtt fasiszta jellegűnek nyilvánítva a belügyminiszter 1946-ban feloszlatta, a kollégium pedig 1951-ben a tudományegyetemből kivált és önállósodott Pécsi Orvostudományi Egyetem vegyes (női és férfihallgatók) diákszállója lett, melyet Balassa Jánosról neveztek el.
A Szent Mór nevet 1991-ben kapta vissza. A Pécsi Tudományegyetem vezetőségének határozata értelmében az intézmény 2008 szeptemberétől megszűnt mint kollégium, és a szükséges átalakítások után ide költözött 2010 szeptemberében a Pécsi Tudományegyetem Rektori Hivatala.
Húsvéti lelkigyakorlatok a Szent Mór Kollégiumban
A kollégium vezetősége rendkívül fontosnak tartotta, hogy az kollégista ifjúság a vallási életben, a szentmisék látogatásban aktívan vegyen részt. A legfontosabb egyházi ünnepek előtt lelkigyakorlatokat is szerveztek a katolikus felekezethez tartozó egyetemistáknak. Karácsony előtt az adventi ünnepkörhöz, míg húsvét előtt a böjti időszakhoz kapcsolódott a lelkigyakorlat. Az elmélkedéseket és szentmiséket gyakran nevesebb egyházi személyiségek meghívásával igyekeztek még színvonalasabbá tenni (Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, Bangha Béla teológus, Sárközi Pál pannonhalmi perjel, Szívós Donát bencés gimnáziumi tanár, egyházi szónok). A lelkigyakorlatokat gyakran egyetemi oktatók, vezetők is megtisztelték jelenlétükkel, de az egyetemi templomban tartott szentmiséken a város lakossága is részt vehetett.
A húsvéti lelkigyakorlatok időpontját mindig az egyetemi elfoglaltságok utáni időpontra tették, így viszonylag későn, akár este ½ 9-kor is kezdődhettek. A nagyböjt idején, a lelkigyakorlat hetében szerdán, csütörtökön, pénteken és szombati napokon tartották a konferenciabeszédeket, ezeken a napokon senki sem kérhetett kimenőt a kollégiumból. A katolikus kollégistáknak kötelező volt megjelenni az eseményeken, majd „az ott hallott örök igazságokon elmélkedjék és alkalmazza magára. Ezek ui. az üdvösség megszentelt napjai.” [2]
A mindennapi tevékenységekben is igyekeztek emelkedett, az ünnepre való lelki felkészüléshez megfelelő hangulatot teremteni. Például az esti étkezések alatt szilenciumot kellett tartani, s közben felolvasást hallgattak az ünnephez kapcsolódva. Vargha Damján, a Maurinum igazgatója kérte a hallgatókat, hogy „a lelkigyakorlatok napjain […] bensőleg összeszedettebbek, lelkileg fegyelmezettebbek legyünk mint egyébkor. A világi szórakozásoktól tartózkodjunk. Ki-ki annyit merít a lelkigyakorlatok igazságaiból, amilyen készületséggel, fegyelmezettséggel és komolysággal vesz azokon részt. Tehát mindenki készüljön lelkileg a konferenciabeszédekre – üdvös gyakorlat, ha valaki a szent és őt megragadó gondolatokat utána lejegyzi a maga számára; különösen a jó elhatározásokra vonatkozik ez, hogy később is elővehesse és felújíthassa a jó gondolatokat. Ez lehet és legyen a lelki haszon.” [3]
Az egész hetes lelkigyakorlatot az egyetemi templomban tartott szentmise zárta, melyet megelőzött a szentgyónás. A katolikus ifjaktól kötelező jelleggel elvárták, hogy ekkor szentgyónáson vegyenek részt, melyre a szombat esti konferenciabeszéd után a Maurinum kápolnájában, valamint a vasárnapi szentmise előtt az egyetemi templomban is lehetőséget biztosítottak. A vasárnapi misén az egyetem és a város előkelőségei, vezetői is megjelentek. Utána a meghívottak és a kollégium ifjúsága részére agapét tartottak a Maurinum épületében.
Természetesen a lelkigyakorlatok után a nagyhét eseményein is szorgalmazták a diákok részvételét: „katolikus kollégistáink vegyenek részt a nagyheti szertartásokon, éljék át azokat a mélyértelmű hitigazságokat magukba rejtő szertartásokat, amelyeket az egyház ezekben a napokban végez, különösen a Virágvasárnapon a barkaszentelést és passiót; – nagycsütörtökön az oltárfosztást. – Nagyszerdán, csütörtökön, pénteken délután a lamentaciót, nagypénteken ugyancsak a passiót és a vele kapcsolatos keresztimádást, adoratio Crucis; nagyszombaton a víz, tűzszentelést, prophetiakat és az allelujás szentmisét. Nagypénteken délután látogassák meg a sírokat és vegyenek részt a feltámadási körmeneten. […] Annál boldogabb lesz számunkra húsvét, minél jobban elmerültünk most nagyböjtben Krisztus szenvedésén. Felix Alleluja.” [4]
Az 1933-as szentév húsvéti lelkigyakorlata
Az 1933-as év húsvéti lelkigyakorlata a szentév kapcsán kiemelkedő jelentőségű volt. A lelkigyakorlatok megtartására a Maurinum igazgatósága Shvoy Lajos (1879-1968) székesfehérvári megyéspüspököt kérte fel. A püspök elfogadta a megtisztelő feladatot, e szavakkal köszönte meg Entz Béla prorektornak a felkérést: „Hálásan köszönöm az egyetem tanári karának, hogy annyi szeretettel és tiszteletreméltó példával állott a lelkigyakorlat gondolata mellé. És mindenek felett köszönöm, hogy lelkesen mutatták az irányt a komoly élet felé. Nektek fiaim, kik a változó és mozgó ifjúság vagytok, kiknek az élete feszült és hullámzik, köszönöm, hogy fiatal lelketek szeretetével és biztató melegével körülvettetek. Nagy ajándéka Istennek az ifjúság varázsa, amely a lelketeket megfogja, mint a tavaszi napsugár életet fakasztó melege, mely erőteljes lökést vesz, amelyet ifjú lelketek nemes, tiszteletreméltó idealizmusa fakaszt. A jó Isten áldja meg az Alma Mater minden lelkes tanárát és növendékét, mert ez az Universitas.” [5]
A Pécsi Egyetemi Levéltárban két konferenciabeszéd szövege maradt fenn. Az első beszédet 1933. március 31-én mondta el Shvoy Lajos a Maurinum kápolnájában. Beszédében a fiatalságot katolikus hitének megvallására, gyakorlására biztatja:
„Kedves Jó Fiaim!
A mai szentmise is két feltámadásról beszél. Milyen komolyan vette az Egyház, ha valaki katolikus. Az evangeliumnak ezek a mélyenjáró jelentőségeit olvastuk fel. Ki Krisztus tanítványa akar lenni, új életre kell feltámadnia. Tegnap szóltunk, hogy át kell éreznünk semmiségünket, ha Isten országába akarunk jutni. Meg kell éreznünk, hogy Isten kegyelméből vagyunk azok, amik vagyunk és lehetünk. És csak Isten kegyelmével vihetjük valamire Isten országában. A mai evangelium kapcsán, amikor az Úr Jézus bekiáltott a sírba, ahol Lázár, Mária fivére feküdt, ki szintén bűnös életet élet, mint Mária: Lazare veni foras: Lázár, jöjj ki. Lázár összekötött kezekkel, lepedőbe csavarva, úgy ahogy eltemették, kijött az egész nép bámulatára. Az ős-egyház elgondolása szerint a szentmisében felolvasott evangelium nem a múlt emléke csupán, hanem mindig egy megvalósuló a hívek lelkében megelevenedő valóság. Az egyház hitte azt és hiszi ma is, hogy amit Krisztus Lázárral tett, megteszi minden lélekkel, aki felkeresi és minden léleknek mondja Krisztus: veni foras: lépj ki. Mert nem elég édes jó fiaim az Isten országában átérezni semmiségünket, hanem nekünk magunknak kell kilépni, ha azt akarjuk, hogy Isten kegyelme megfogjon. A mai gondolat tehát az édes Fiaim, hogy a vallásos életben nekünk az embereknek ki kell lépnünk az emberi tehetetlenségből, passzivitásból, gyávaságból, emberi tétlenségből, félelemből, az emberi tekintetek, drótsövényéből, aki aktivitásba, a hitvalló katolikus hitet komolyan vevő életbe. Ez a mai gondolatom. […]
Édes Jó Fiaim! A legkeményebben mondom nektek: Lazare veni foras. Ifjúságunkat gyávaság fogja el, mikor hite mellett tanúbizonyságot kellene tenni. A katolikus ifjúsággal Pesten sokat vesződtem, mert VIII. osztályú gimnazista már nem mert keresztet vetni, a templomban nem térdelt le, derogált neki. Egy-két üresfejű elkezdte és a többi követte. Valami olyan kicsinyes gyávaság jellemzi ifjúságunkat, nem mert színt vallani, férfiasan helyt állani, kiállani egy nagy ügyért. […]Hitéért, vallási meggyőződéséért helyt állni meg kell tanulni. A katolikus ifjúság még azt sem tanulja meg, hogy legalább templomba jöjjön, ha templomba jön imádkozzon és bátran vallja meg hitét. Ha van szentség, fogadjuk Isten ajándékának. Ezt jelenti az én lelkemben testvéreim és ezt akartam mondani, hogy lássátok hogyha katolikusok vagytok, kettő kell: Át kell éreznetek saját tehetetlenségeteket és ezért minden erővel kapaszkodjatok Isten kegyelmébe, biztosítsátok számotokra Isten indító, erősítő kegyelmét. Imádkozzunk azért, hogy építhessük magunkban jobb jövendőt, öntudatos, katolikus életnek jobb világát és boldogabb magyar katolikus jövendőt. Úgy legyen!” [6]
1933. április 2-án az egyetemi templomban tartott beszédében a szentévhez kapcsolódó gondolatait osztotta meg a hallgatósággal a Krisztusi szeretet, a hit által való gazdagabb élet kapcsán:
„Drága Testvéreim!
Hálatelt szívvel jövünk ide Krisztushoz, az élő vizek forrásához, hogy befejezzük lelkigyakorlatunkat. Isten különös kegyelméből a mi lelkigyakorlatunk befejezésének napja a jubileumi szentév első napjára esik. 1900 évre rá ünnepeljük, hogy a jóságos Mester, az Úr Jézus életét adta értünk. Ennek a nagy isteni ajándéknak a szentséges Atya úgy kívánja kiérdemlését, hogy ezen az egész éven keresztül, amely ma április 2-tól a jövő év április 4-ig tart, hálatelt szívvel adózzunk az Úr Jézus tiszteletének különösképpen. Milyen könnyen tehetitek ezt édes testvéreim, mert az Úr Jézus, ki szenvedésének nem úgy állított emléket, mint a nagy tudósnak, hősi halottaknak állítanak, amely éjjel-nappal hirdeti emléküket, az Úr Jézus halálát nem piramisok hirdetik, mint a fáraók halálát, nem is Jeruzsálem papjai őrzik emlékét, hanem a keresztfa. Az Úr Jézus kereszthalálával örök emléket állított, amelyet ember képtelen állítani. Ez az emlék az Úr Jézus kereszthalálának emléke, vérontás nélküli megújítást nyer a szentmiseáldozatban. Szent Pál apostol kiáltja: nekünk még van áldozatunk, nekünk katolikusoknak van áldozatunk. Milyen csodálatos áldozat, amely mint a föld forog és végigsuhan a hajnali nap, végigcsókolja a földet, felébreszti az életet mindenütt. Így jár minden nap a föld kerekén a tövissel koronázott Krisztus, a kenyér színe alatt. Jár nagy városokban és kis falvakban, fenn az északi eszkimók jeges világában, és missziós kunyhókban. Jár a munkásvidékek sokszor Isten-káromló vidékén és csendes, elegáns városnegyedben. Jár királyi lakban és börtönben. És jár elegáns bazilikákban és mindenki szívében. És tudjátok miért jár? Mit keres? Keresi, amit a keresztfán kiáltott: sitio: szomjúhozom. Mert nem csak a léleknek van ám szomja, amiről a hölgyekkel meditálunk, Isten is szomjúhozik. Milyen keményen kiáltja Krisztus a keresztfáról sitio! Szomjazom lelketek után. Nekem nagyobb a szomjúság gyötrelme és szörnyű, mint az ostor száz sebe. Mintegy gyötrelmes sebláz, nagyobb a lelkek utáni gyötrelem, hogy a lelkek tiszták, boldogok, békések, egészségesek legyenek. Íme testvéreim: Krisztus még az ő kínszenvedése emlékével is milyen fenségesen áll a történelemben. Milyen nagy kincsünk van nekünk a szentmisében. Hogyan kell megbecsülni katolikusoknak a legszentebb áldozatunkat. Hogyan kell örülnünk, hogy ezen kincsünk van. Mikor egyszer Hoffbauer Kelemenhez egy úrinő jött, ki a napoleoni háborúben tönkrement és elveszítette minden vagyonát. Mint most is, annyian tönkrementünk a gazdasági krízisben. Hoffbauer a szegény asszonyt végighallgatva ezeket mondotta: jó asszonyom! Van nekem egy gazdag jó ismerősöm, elmegyünk hozzá, és elmondjuk neki mindezt. Ő biztosan fog segíteni. Ezzel a jó asszonyt a tabernaculumhoz vitte és mondotta: nézze itt van a gazdagság, itt minden nap fogadják, mikor szentmise van jöjjön ide, panaszolja el betegségét, hozza el keresztjét és vigaszt, megnyugvást kap. Drága testvéreim. Lelkünket tépi az élet. Panaszoljuk el az Úr Jézusnak lelkünk sok sebét. Mert az igazi gyógyítás, az igazi gyógyulás itt van az Eucharistiában, ahol az Úr Jézus felénk szól és suttogja: sitio. Úgy szomjazom utánad édes leányom, édes fiam, úgy szeretném boldoggá, gazdaggá tenni lelkedet, csak hozd hozzám. A mi lelkigyakorlatunknak testvéreim az legyen az utolsó akkordja, amit az Úr Jézus az utolsó vacsorán búcsúzóul mondott: maradjatok az én szeretteim. Mikor befejezik a lelkigyakorlatot, felénk is az Eucharistiából szól az Úr Jézus és elsősorban nektek férfiak, drága jó fiaim, édesanyák, nagy leányok. Maradjatok az Úr Jézus szeretetében. Vajh, ha ezt az ünnepi szent emelkedett, tiszta érzését lelkünknek így meg tudnók őrizni, milyen boldog is lenne az egész nép, az egész világ. Maradjatok az Úr Jézus szeretetében. Becsüljétek meg a köztünk járó Krisztust. Becsüljétek meg a gyóntatószékben a tövissel koronázott Krisztust, az élővizek forrásából merítsetek és Krisztus szeretetében ne csak meggyógyuljon lelketek, de alakuljon ki diadalmas, napsugaras, boldog s szép élet, amely Isten kegyelméből, Krisztus szeretetében, Krisztus-közelségben eltöltött verőfényes boldog élet, amit szívem lelkem mélyéből kívánok valamennyieteknek, amely szándékra akarjuk felajánlani Isten kegyelmével a mai szentmisénket is. Az Úr Jézus szeretete legyen veletek, ha meg-megszáll az élet szomorúsága, ha meg-megszúr az élet tövise, el ne feledjétek egy vigasz és orvosság van: Maradjatok az Úr Jézus szeretetében, maradjatok az Eucharistiában, az Úr Jézus közelében és akkor még a seb is könnyebb, akkor a sötét se borul ránk, hanem napsütésben, boldog tavaszi allelujában jár lelkünk. Hordjuk szívünkben Krisztust és Krisztusban életünk hordozóját. Úgy legyen.” [7]
Az összeállítást készítette: Dezső Krisztina
Képek forrása:
- A Szent Mór Kollégium épülete (PTE PETGY Dokumentum Gyűjtemény D.2012.1.1)
- A Szent Mór Kollégium étterme (PTE PETGY Fotógyűjtemény ADF 9/2012.)
- A Szent Mór Kollégium hirdetései a Nemzeti ujság, illetve a Nemzeti magazin 1933 májusi számaiban (PTE EL VIII.108. 36.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. )
- A pécsi egyetemi templom főoltára (PTE ÁOK Orvoskari Gyűjtemény)
- A Maurinum kápolnája (PTE EL VIII.108. 36.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. )
- Shvoy Lajos
- A pécsi egyetemi templom
[1] A Szent Mór Kollégium történetéről bővebben: Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem 1923-1950. Pécs, 1983. 134-136.; Szabó Pál: A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából. Pécs, 1940. 208.; Lengvári István – Pohánka Éva: A Pozsonyi, majd Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem. In: Fedeles Tamás – Lengvári István – Pohánka Éva – Polyák Petra: A pécsi felsőoktatás évszázadai. Pécs, 2012. 59-60.; Farkas Gábor: A pécsi Szent Mór Kollégium (Maurinum) története 1928-1948. Neveléstörténet (2009):13. 111-130.
[2] PTE EL VIII.108. 37.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. Vegyes iratok: igazgatósági levelezések 1925/26;1928-1948. Hirdetés katolikus lelkigyakorlatokról 1940.március 4.
[3] PTE EL VIII.108. 37.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. Vegyes iratok: igazgatósági levelezések 1925/26;1928-1948. Hirdetés katolikus lelkigyakorlatokról 1940.március 4.
[4] PTE EL VIII.108. 37.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. Vegyes iratok: igazgatósági levelezések 1925/26;1928-1948. Hirdetés a húsvéti ünnepekkel kapcsolatban.
[5] PTE EL VIII.108. 37.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. Vegyes iratok: igazgatósági levelezések 1925/26;1928-1948. Válasz dr. Entz Béla Prorector úr lelkigyakorlatot megköszönő szavaira, 1933. április hó 1-én este az Aulában. Mondotta: Shvoy Lajos megyéspüspök úr.
[6] PTE EL VIII.108. 37.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. Vegyes iratok: igazgatósági levelezések 1925/26;1928-1948. Shvoy Lajos lelkigyakorlatos beszéde.
[7] PTE EL VIII.108. 37.d. M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (Pécs) iratai. Diákjóléti intézmények iratai. Szent Mór Kollégium iratai. Vegyes iratok: igazgatósági levelezések 1925/26;1928-1948. Shvoy Lajos megyéspüspök Úr lelkigyakorlatos beszéde, 1933. évi április hó 2-án az egyetemi templomban reggel 9 órakor.