Pécsre 1849. január 31-én vonultak be a császári csapatok. Február 1-jén aprónyomtatványokon kihirdették a város lakosságának az ostromállapotot, február 2-án pedig Rendelet! címmel megjelent a fegyverek 36 órán belüli beszolgáltatását elrendelő nyomtatvány. A rendelet szerint a fegyverek eltitkolását halállal büntették, ennek ellenére a rendelkezést még a forradalom leverése után majdnem egy évvel, 1850. április 18-án is meg kellett ismételni.
A csappantyús vagy lőkupakos tűzfegyverekre történő átállás a 19. század első felében kezdődött meg. A korábban használt kovás puskákat és pisztolyokat fokozatosan felváltották a kémiai gyújtású lőfegyverek. Ezek szintén elöltöltős fegyverek voltak, azonban a lőportöltetet már nem a kova és az acél szikrája, hanem egy ütésre robbanó kémiai vegyület (leggyakrabban higany-fulminát, azaz durranóhigany) szúrólágja gyújtotta be. A császári-királyi hadsereg átfegyverzését 1840-ben kezdték meg Vinczenz von Augustin táborszernagy által tervezett, majd 1854-ben a Lorenz-típusú lőfegyverekre.
1836/51 M osztrák gyalogsági szablya. A régi gyalogsági kardok helyett 1836-ban egységesített szablyákat vezettek be az osztrák hadseregben. Markolata a korszak divatjának megfelelően felül előre hajló „S” alakú kengyellel volt ellátva. E kedvelt forma az 1848-as európai forradalmak korában több helyen is feltűnt. A fegyver pengéje mindkét oldalon pengevájatos. 1851-ben a markolat kissé módosult: a kengyel és a hárítólap szögletes találkozását betéttel erősítették meg. Az 1848/49-es magyar szabadságharcot megelőzően az 1837 M szablya volt az utolsó egységesített gyalogsági szúró-vágó fegyver. Ezt a típust vették át a magyar honvédek is, az ő kezükben vált az „S” kengyeles szablya mára hagyományos nemzeti fegyverré.
A’ hamisnál hamisabb hírek, elferdítések, félremagyarázások, ijeszgették az embereket, minduntalan kiabálták „Jönnek a magyarok” kivált minekutána Pestet elfoglalván, Budáról is kiverték a’ Császáriakat, — itt Pécsett is a’ magyarokhoz természetesen nagy volt a’ vonzódás, kivált mivel a’ Császáriak magok viselete igen elidegenítette tőlők mindent, mert mindenütt garázdálkodtak, gorombáskodtak, ‘s az embereket szörnyen botoztatták, a’ mi természetesen csak elidegenedést szült.
A Pécsiek közül sokan a’ Metsekben lappangottak, ide jött egynehány ostoros ‘s ezek nagy félelmet gerjesztettek a’ Horvát katonák között, kik mind futó félben voltak, a’ piarczon tüzeltek, és éjjel nappal a’ piarczon áltak, fölkészülve a’ futásra.”
Részlet Kelemen József naplójából (Idézi Fényes 1973. 214.)
Források
Pécs Szabad Királyi Város Tanácsa: Rendelet. […] fegyvereit alóirott kelettől számitandó 36. óra alatt béhozza = Verordnung : Waffen binnen 36. Stunden […] einbringe.[Pécs], [Lyceum Nyomda], 1849. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Kis- és Aprónyomtatványtár. Sz.Y.I.15.77.
Irodalom
Fényes Miklós: Kelemen József pécsi kanonok naplója. In: Szita László (szerk.): Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs, 1973.
Nagy Imre Gábor – Ódor Imre – Radnóti Ilona (1998): Pécs – Baranya 1848–1849. Pécs, 1998.
Nagy Imre Gábor: Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán. In: Baranya. Emlékszám az 1848—49-es forradalom tiszteletére. 1998–1999. XI-XII. évfolyam. Pécs, 1999.
Rayman János: A Kossuth bankók Baranyában. In: Baranya. Emlékszám az 1848—49-es forradalom tiszteletére. 1998–1999. XI-XII. évfolyam. Pécs.
Szüts Emil: Baranya megye 1848–49-ben. In: Szita László (szerk.): Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs, 1973.
A fegyverek ismertetőjét Haramza Márk, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa készítette
A múzeumpedagógiai foglalkozás feladatainak tartalma
A foglalkozás főoldala
Forradalmi napok
A polgári átalakulás első lépései
A sajtószabadság jegyében
Forradalmak a Habsburg Birodalomban
A város megszállása
A forradalom anyagi vonatkozásai
A városi közrend fenntartása
Kíséret a város visszafoglalására
Végjáték a távolban