Skip to content

A 34. Eucharisztikus Világkongresszus harmadik napja (1938. május 28.)

Ezen a napon az Ünnepi Csarnokban a magyar leányifjúság gyűlésével indultak a programok. Mintegy 45 ezer fiatal lány töltötte meg a termet, ahol a középiskolások műsorát tekinthették meg a vidékről érkezett vendégek. Az eseményt megtisztelte jelenlétével József főherceg és felesége, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, Hász István tábori püspök és Mészáros János érseki helytartó is.  Az ünnepség részt vevőit elsőként Stadler Frida, az Actio Catholica leánytagozatának vezetője köszöntötte, majd röviden felvázolta az ünnepség előkészítésének munkálatait, később  Shvoy püspök üdvözölte a jelenlévőket, kérve őket, hogy életük minden szakában tartsák meg az eleven kapcsolatot az eucharisztiával.  Végül Pintér László kalocsai teológia tanár ismertette az élőképjáték tartalmát, melyben női szentek életéből vett jeleneteket keltettek életre a szereplők.[1]

Jelenet az Ünnepi Csarnokban rendezett előadásból (Emlékkönyv 1938. 190.)
Képeslap (Magántulajdon)

A szakosztályok ülései is folytatódtak.  Eucharisztia és hitterjesztés témában az új városháza közgyűlési termében gyűltek össze a küldöttek.  A szakosztály gyűlésén Breyer István győri püspök elnökölt. A nap másik szakosztályi gyűlése az Eucharisztia és a falu címet kapta. Az ülésen a magyar Alföld pasztorációjáért felelős váci püspök, Hanauer István elnökölt Albrecht főherceggel közösen.[2]

Szombaton délután tartották az Ünnepi Csarnokban a harmadik nemzetközi gyűlést. A gyűlés vezérszónoka Kállay Tibor nyugalmazott miniszter volt: „Mindnyájan, akik e kongresszus tárgyalásaira összegyűltünk, lélekben gazdagabban kívánunk eltávozni innen. Magunkkal vinni valamit a hétköznapok számára abból a fényből és melegségből, amelyet az Eucharisztia tüze áraszt. A modern kor emberének ilyen útravalóra nagy szüksége van. Szüksége van, hogy helyesebben tudjon ítélni és szüksége van, hogy önmagával harmóniában tudjon élni. Mert a problémák, amelyekkel szemben állunk, ma még súlyosabbak, mint más időkben.”[3]A nyitóbeszéd után az eddig még fel nem szólalt küldöttek kaptak szót a háromperces előadások során, így az Egyesült Államok, Litvánia, Mexikó, Monaco, Norvégia, Olaszország, Oroszország (emigráns), Palesztina, Portugália, Románia, Svájc és Spanyolország üdvözletét hallgatta meg a csarnokban elhelyezkedett tömeg.

A harmadik nemzetközi gyűlés résztvevői (Emlékkönyv 1938. 196.)

A gyűlés vége előtt Bangha Béla ismertette azt a táviratot, melyet Eugenio Pacelli küldött XI. Pius pápának: „Valahányan a budapesti Eucharisztikus Kongresszuson résztvevők, örök hálát adunk Istennek, hogy az ő szentséges kegyelméből ezen a hatalmas ünnepségen a hitnek kimondhatatlan diadalával megjelenhettünk. Szentségednek, mint legkegyelmesebb Atyánknak ismételten kifejezve hódoló engedelmességünket, forró imával kérjük az Úr Jézust, hogy áldja meg Szentségedet az igazságért és a jogért folytatott súlyos küzdelmeiben az örvendetes sikerekkel, és győzhetetlen hatalmának jobbjával őrizze meg szent Egyházát.”[4] A jelenlévők ezután elénekelték a kongresszusi himnuszt és ezzel a harmadik nemzetközi gyűlés véget ér.

Május 28-án megtekintette a kedden megnyílott Karitász kiállítást Eugenio Pacelli bíboros is. A legátust Eszterházy Móricné vezette végig a kiállításon, melyet a Károlyi palota húsz termében rendeztek be. A tárlat a keresztény felebaráti szeretet erejét és történelmét a világegyház embersegítő tevékenységét mutatta meg a világnak.[5] Erre az alkalomra készültek Istókovits Kálmán A nyomor okai és Márton Lajos A karitász hadserege című pannói.[6]

A Karitász kiállítás Márton Lajos által festett pannója (Emlékkönyv 1938. 201.)

Délután szintén a leányoké volt a főszerep, akik Zichy Rafaelné vezetésével a budai várba vonultak, hogy köszöntsék Horthy Miklósnét, a kongresszus fővédnökét. A menetet az ercsi leányok nyitották, majd utánuk még 63 település képviseltette magát, mindannyian a helyi népviseletüket öltve fel a jeles eseményre. A kormányzóné és Pacelli bíboros tiszteletére a leányok az eucharisztia dicsőítéséről írt szavalatot adtak elő, majd a Boldogasszony Anyánk című régi egyházi éneket énekelték. Végül Balog Eszter mezőtúri leány üdvözlőszavak kíséretében hatalmas mezei virág csokrot adott át Horthynénak. Az ünnepi beszédet Németh János győri püspöki tanácsos tartottak, aki a leányok lelkére kötötte, hogy a kongresszus napjainak hangulatát tartsák meg szívükben egész életükre.[7]

Leányok menete a várban tartott ünnepségen (Emlékkönyv 1938. 203.)

Este az Operaházban díszelőadás keretében tekintették meg a meghívott előkelőségek Liszt Ferenc Krisztus című oratóriumát. Ugyanekkor a Nemzeti Színházban Calderon misztériumjátékát, míg a Szent István Bazilikában a szombathelyi énekiskola hangversenyét élvezhették a látogatók. Az operaházi díszvendégeket az előadás után a parlament épületében az országgyűlés alsó és felsőházának elnöke várta fogadásra. Az estélyen mintegy 1500-an vettek részt.

Az Operaház díszelőadásának közönsége (Emlékkönyv 1938. 205.)

További bejegyzéseink

Felhasznált irodalom

Bizzer István:A modern szakrális falképfestészet „római” vonulata Magyarországon, 1930–1950. Doktori disszertáció.  Budapest, ELTE BTK, 2009. [http://doktori.btk.elte.hu/art/bizzeristvan/diss.pdf] (2021. 05. 25.)

Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten / 1938. Budapest, Kossuth, 1988.

A XXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve. Budapest, Szent István Társulat, 1938.


[1] Emlékkönyv 1938. 190.; Gergely 1988. 136–137.
[2] Emlékkönyv 1938. 191–195.
[3] Emlékkönyv 1938. 196.
[4] Emlékkönyv 1938. 200.
[5] Emlékkönyv 1938. 201.
[6] Bizzer 2009. 87.
[7] Emlékkönyv 1938. 202–203.

A bejegyzést írta:

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *