Idén, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója kapcsán számos tanulmánnyal, cikkel, kiállítással emlékeznek meg az akkori eseményekről. A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán van egy sajátos forrástípus, amely lehetővé teszi, hogy ne a jól ismert eseménytörténetet mondjuk el újra, hanem új szempontból mutassuk be a korszakot és annak pécsi vonatkozásait.
A PTE Egyetemi Könyvár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán, a kutatóteremben található egy földgömb, nem mondható antik darabnak, csak kopottnak, a 20. század középéről származik. Régiség és műgond tekintetében nyomába sem ér a könyvtárban őrzött 1707-ben Amszterdamban kiadott földgömbnek és éggömbnek. Ha azonban alaposabban megnézzük a felületét, feltűnik, hogy néhány helyen, mintha utólag ragasztották volna rá egyes feliratokat és területeket. A Moszkvától a Csukcs-félszigetig húzódó Szovjetunió felirat szemmel láthatóan utólag került a földgömbre. Ha tovább vizsgálódunk, és a további rétegeket keresve végighúzzuk ujjainkat a földgömb felületén, újabb átragasztásokkal találkozhatunk Közép-Kelet Európa, Pakisztán, Vietnam, Mandzsúria, Észak- és Dél-Korea esetében. Földünk válságrégiói szó szerint kitapinthatóvá válnak a második világháborút követő években…
Schaurek Ráfael [1] 39 éven keresztül állt Pécsett a jogi oktatás szolgálatában: először a Pécsi Püspöki Joglyceum, majd a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem tanáraként egészen 1950-ben bekövetkezett kényszernyugdíjazásáig. Pályája jól szemlélteti a pécsi felsőoktatás intézményei közötti folytonosságot a jogi képzés területén, kényszernyugdíjazása ugyanakkor kommunista diktatúrának a felsőoktatásban előidézett törésére is utal.
Kerényi Károly, a nemzetközi hírű klasszika-filológus és vallástörténész nemcsak szakmájának képviselőivel, hanem számos művésszel, íróval is szoros kapcsolatot ápolt. Születésének 120. évfordulója alkalmából Thomas Mann dedikált köteteit mutatjuk be, amelyek Kerényi Károly könyvtárából származnak és jelenleg a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztályán találhatók. A Thomas Mann kézjegyét őrző kilenc kötet segítségével betekintést nyerhetünk a tudós és a művész sajátos kapcsolatába, a keltezések helységneveinek változatosságán keresztül pedig sorsuk alakulását is figyelemmel kísérhetjük.
Az 1956-os forradalom története Pécsett szorosan összefonódott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE), a Pécsi Tudományegyetemen [1] és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán (PPF) kibontakozó eseményekkel. Mint az ország többi nagyvárosában, Pécsett is az egyetemisták önszerveződése adta meg a forradalom kezdő lendületét. Debreczeni László, V. éves orvostanhallgató, a forradalom előestéjén tartott diákparlament elnöke így emlékezik vissza az egyetemen történtekre:
„Október 22-én gyűlésre, diákparlamentre sereglett össze az ifjúság az egyetem udvarán. Ott voltak az orvosi- és a jogi egyetem, a pedagógiai főiskola hallgatói és számosan a tanári karból, valamint a megye és a város vezetői közül. […] A késő estébe nyúló, izzó hangulatú diákparlament szónokai nemcsak az egyetemi ifjúság sérelmeinek és követeléseinek adtak hangot, de felvetették azokat az egész országot érintő társadalmi és politikai kérdéseket is, amelyek a Petőfi Kör nyári vitáiban fogalmazódtak meg. […] Ahogy leszállt az este, az egyetem udvarára odasereglettek a város polgárai. Elterjedvén a híre a városban, sorra jöttek a küldöttségek a gyárakból, a bányákból, a hivatalokból. Ez az este lett a pécsi forradalom nyitánya. A gyűlés a visszanyert bátorság és erő, a teljes siker, az egység mámoros érzéseivel oszlott szét az esti órákban.” [2]
