Emigrációban

1946-tól a feffernitzi magyar gyűjtőtábor színházának igazgatója lett. A színháznak hivatásos és amatőr művészei is voltak, működött zenekara, énekkara, tánckara, saját díszletfestőkkel is rendelkezett. A színház 1000 ülőhelyes nézőtére volt, működésének ideje alatt mintegy 51 ezer ember látta előadásaikat. A színház 310 napos fennállása során hetente mutattak be új darabokat.

1948-től szerkesztette a Vagyunk című, havonta kétszer megjelenő folyóiratot, a külföldi magyarok közlönyét, amelynek olvasói az ausztriai menekült táborok magyar lakói voltak. Később a lap 1950–1956 között Clevelandben jelent meg.

1948-tól a spittali Magyar Tábor Mindszenty József Gimnáziumában magyar nyelv és irodalom, valamint történelem tárgyakat oktatott. Tanári munkája mellett vezette az iskola önképzőkörét és könyvtárosi feladatokat is vállalt.

1950-ben áttelepült az Egyesült Államokba, Clevelandben telepedett le. Az amerikai magyar emigráció konzervatív, hagyományőrző ágának lett egyik vezéralakja. [1] Több amerikai magyar szervezet és rendezvény megalapításában vett tevékenyen részt. 1951-ben a Clevelandi Magyar Színház rendezője lett. Ebben az évben megszervezte a Vagyunk Ifjúsági Akadémiáját is. 1952-ben a megalakuló Magyar Társaság kulturális elnökévé választotta. A Dunai Intézet kulturális titkára is volt, valamint az intézet szabadegyetemén történelmet adott elő.

1961-ben határozták el Nádas Jánossal és Béldy Bélával, hogy évente egyszer, a hálaadás utáni hétvégén Magyar Találkozó néven összejövetelt szerveznek az amerikai magyaroknak. Az első találkozót 1961. november 24–26. között tartották. A találkozókról évente megjelenő krónikát adtak ki, melynek évtizedeken keresztül volt szerkesztője Somogyi Ferenc.  

1962-től 5 éven át tanított a Western Reserve University magyar művelődéstörténeti tanfolyamán. Lendvay József így emlékezett vissza az első előadásra: „Úgy éreztük, hogy a nyitott ablakon a friss mecseki levegőt fúj be a szellő és mintha a pécsi Búza-tér zaja hallatszana be a terembe, az előadó tanár szavai közben. A képzelet szárnyán repültünk vissza a múltba, Pécs városába. Nem volt nehéz: a katedrán a régi professzor állt és az örökké szép magyar nyelven beszélt hallgatóihoz.” [2] 1977-től  1985-ig több magyar iskolában tanított magyar irodalmat és történelmet.

1966-ban a külföldön élő magyar tudósok, írók és művészek Árpád Akadémiájának főtitkára lett. 1971-ben megalakított a Magyarságismereti Kollégiumot. A kollégium történettudományi szemináriumában heti ülések keretében folyt a munka. E munka eredményeként született meg a Küldetés. A magyarság története című kötet. 1988-ban a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat elnökévé választotta.

Somogyi Ferenc 80. születésnapjára készült el az a tanulmánykötet, mely a Triumph in Adversity [3] címet viseli. A kötetben 27 tanulmány tiszteleg Somogyi Ferenc munkássága előtt az Árpád Akadémia tagjainak jóvoltából.

1991-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem arany díszoklevelet, majd 1992-ben gyémánt díszoklevelet adományozott Somogyi Ferencnek. Utóbbit Ormos Mária rektor az Egyetemi Napok keretében rendezett ünnepségen nyújtotta át az ünnepeltnek.

1995-ben hunyt el Clevelandben.

---

Virtuális kiállítás vitrinek

A kiállítás főoldala
Gyermekkor, középiskolás és egyetemista évek
Somogyi Ferenc az Erzsébet Tudományegyetem magántanára
Somogyi Ferenc országgyűlési képviselői és országos szociális felügyelői munkája
Emigrációban

---

Irodalom

Lendvay József: A magyar nép kultúrtörténete a clevelandi Western Reserve egyetem magyar nyelvű tanszékén. Képes Világhíradó (Illustrated World Review) 5. (1962):10. 5.
Somogyi Lél (szerk.): Siker a balsorsban. Somogyi Ferenc munkássága. Cleveland, Institute of Hungarology, 1993.
Várdy, Steven Béla – Várdy Huszár, Ágnes: Triumph in Adversity. Studies in Hungarian Civilization in Honor of Professor Ferenc Somogyi ont he Occassion of his Eightieth Birthday. New York, Columbia University Press, 1988. (East Europian Monographs)

---

[1] Az emigráció éveiről részletesen: Várdy – Várdy Huszár 1988.; Somogyi 1993.
[2] Lendvay 1962. 5.
[3] Várdy – Várdy Huszár 1988.